-Sajnos a tegnapi, mai, és várhatóan a következő napok esőzése sem hozza meg azt a vízbőséget, aminek hiánya hosszú idő óta sújtja a gazdálkodókat. A korábbi évekhez képest csapadékosabb volt a tél, egy ideig hó fedte a földeket, most a gazdálkodók egy része mégis a 2022-es történelmi aszály estleges megismétlődését vizionálja. Van ennek alapja? – mondta, illetve tette fel a kérdést Dusnoki Csaba, amit aztán maga válaszolt meg.
-Alapvetően nem túl régre kell visszamenni az időben, ha az áprilisi csapadékmennyiséget akarjuk összegezni, hiszen gyakorlatilag nem, vagy nagyon kevés eső volt a térségben. Ha mégis esett, az összességében a négy millimétert érte el. Ez csupán egytizede a szokásos éves csapadékmennyiségnek, az adott hónapra vetítve..
Az Országos Vízügyi Főigazgatóság (OVF) számításai szerint a halmozott csapadékhiány közel 500 milliméterre, egész pontosan 462 milliméterre tehető. Ez az óriási vízhiány az elmúlt évek alatt halmozódott fel. A 2026-os év első négy hónapjában keletkezett csapadékhiány 150-200 milliméter közötti mind Dunapatajon, mind a környező településeken.
A meteorológusok szerint a következő napokban, különösen a hétvégén komolyabb esőzések várhatók. Ez mennyiben javíthat a helyzeten?
Valóban, az előrejelzések szerint talán egy kicsit jobb időszak elé nézünk, különösen a hétvégére nagyobb mennyiségű csapadékot prognosztizálnak. Azonban azt hozzá kell tenni, hogy ez a mennyiség is csak arra lesz elegendő, hogy a jelenlegi fenológiában, azaz a haszonnövények mostani életciklusában a növények igényeit éppen hogy kielégítse. A várható csapadékmennyiség nem elegendő a talaj feltöltődéséhez, nem tudja mérsékelni azokat a károkat, amelyeket az őszi kalászosaink már elszenvedtek.
Ezeket a károkat már most meg lehet becsülni?
A tapasztalatok tükrében igen, és ezek bizony tonnákban mérhetők. A most várható csapadék leginkább a tavaszi növényeknek tud közvetlen segítséget nyújtani, de az e heti mennyiség egyelőre ezeknél is inkább csak a károk mérséklésére lehet elegendő. Viszont még csak májust írunk, hosszú még a tenyészidőszak.
A kapásnövények esetében még bizonytalanabb a helyzet, hiszen ezek egy része, köztük például a paprika mag, vagy palánta formájában most kerül majd a földbe. Ha az e hétre jelzett csapadékmennyiség összejön, akkor ezen növények kezdeti fejlődésével remélhetően nem lesz probléma.
Hosszabb távon a kiszámíthatóbb csapadékmennyiség lesz a kulcskérdés, ami viszont az előző évekből kiindulva nem biztos, hogy kecsegtető.
Az öntözés tehát kulcskérdés? A várható eső ellenére jelenleg is működés közben látjuk az automata, önjáró öntözőberendezéseket.
Nyilvánvalóan az öntözés az, amely egyértelműen segítség lehet ezeknek a növényeknek a túléléshez, és ezzel együtt a gazdálkodók megélhetéséhez. Viszont ez sem mindenható. Az öntözéssel sem lehet mindent megoldani, az öntözővíznek a minősége és mennyisége közel sem ér fel a természetes csapadékkal. Nem is beszélve a költségekről. Több helyen, ahol lehetőség volt rá, már április második felétől elindultak a kármentő öntözések. Fontos kiemelni, hogy az öntözéseknél több kategóriát különböztetünk meg. A jelenlegi elsősorban a kármentésről szól, azaz, hogy a még potenciálisan megtermelhető mennyiséget valamilyen mértékben a gazdák meg tudják menteni. Viszont ezek óriási költségek, akár csak egy hektárra vetítve is, amit a jelenlegi felvásárlási árak viszont nem igazán tükröznek. Különösen nem egy most erős Euro -Forint árfolyamot nézve, amely a terménypiacokon is megjelenik. Tehát ha az öntözésből is származó többletköltség esetleges negatív rekordja egy rossz terménypiaci pozícióval párosul, már korántsem biztos, hogy év végén a „matematika” pozitív előjelű lesz a gazdálkodó számára.
Mi lehet a kiút?
Mint a legelején mondtam, az alaphelyzet az, hogy a tíz-tizenöt évvel ezelőtti 500 milliméterhez közeli éves csapadékmennyiség helyett mostanában 250-300 milliméter hullik, ráadásul korántsem egyenlő eloszlásban. Az öntözés egy lehetőség, de nem old meg mindent, a gazdálkodóknak az alkalmazkodó mezőgazdaság irányába kell mielőbb elmozdulni. Például kevesebb kipárolgást hagyunk a talajnak, talajtakarással. A szalmát, szármaradványokat a felszínen hagyva egy „szalmakalapot” adunk a talajnak, hogy a kipárolgást ezzel is gátoljuk, avagy a növényeket nem tarra vágjuk. Ezek azok az egyszerűbb lehetőségek, amelyekről az első nyilatkozatok tükrében úgy gondolom, hogy azokkal az új agrártárca koncepcionálisan fog foglalkozni.
