
Aki esetleg nem tudta, hogy szüreti mulatság készül a faluban, annak sem kellett sokat találgatni: az új Tájházat először öltöztették az ősz színeibe, és persze a szüreti bálnak hagyományosan helyet adó Művelődési Ház és a község megannyi forgalmasabb helye is az évszak és a szüret hangulatát idézte.
Az idén is kitűnő szervezés ezúttal kicsit átírta a már megszokott forgatókönyvet. A felvonulók most a Bárka Közösségi Ház udvarán gyülekeztek, majd onnan menetbe rendeződve indultak a közeli Tájházhoz.
A látványos menetet a Liszt Ferenc Alapfokú Művészeti Iskola Dusnoki Gyermek és Ifjúsági Néptáncegyüttes, a helyi Biser Táncegyüttes, a vendégségbe érkezett érsekcsanádi néptáncegyüttes gyermek és ifjabb táncosai alkották.
Az alkalomra az idősebb és a fiatalabb generációk tagjai közül is sokan viseletbe öltöztek.
A színpompás népviseletekben vonuló táncosok élén a hintón helyet foglaló Kacsó Kristóf bíró haladt, ügyelve arra is, hogy a szüreti koszorúból, zenekarból és a gyermekekből álló gyalogos menet a fogatnál valamivel lassabb tempóban haladt.
A tájház bejáratához érve a kisbíró rigmusokba szedve adta a bíró tudtára, hogy elérkezett az idő, amikor ki kell kérnie a bírónét.
A „Nyisd ki babám az ajtót” kezdetű nóta azonban még nem hozta magával a várt eredményt: az ajtó a többször eljátszott és elénekelt strófák ellenére sem nyílt meg.
Majd egyszer mégis, csakhogy egy kislány állt a bíró elé.
Újabb próbálkozásra a kapuban a „bolond menyasszony” bukkant fel, ám a bíró rosszalló tekintete és a kitörő nevetés hatására gyorsan vissza is szökött az udvarba.
Végül csak elérkezett a várva várt pillanat: Pozsonyi Eszter, a bíróné tárta ki a kaput, és boldogan összeölelkezett Kacsó Kristóffal, a bíróval.
A taps elültével aztán közösen invitálták a házba a menet tagjait, és az akkorra már egyre népesebb közönséget.
Az udvaron a muzsikaszóra a felvonulók és a nézősereg is táncra perdült, bár a rögtönzött tánc ezúttal nem sokáig tartott.
A Tájházban megterített asztalok - Bolvári Dávid polgármester invitálása mellett - finom falatokkal és italokkal várták a szüreti felvonulás résztvevőit és a vendégeket.
Szűk egy óra múlva a több száz méter hosszú menet a zenekar felvezetése mellett indult el újra, majd a már megszokott útvonalon, végig nótaszóval, fegyelmezetten, rendezett sorokban, a polgárőrök biztosítása mellett járta be a község fontosabb útvonalait.
A táncosok és kísérőik az István király utca- Damjanich utca kereszteződésénél táncoltak egy nagyot, ízelítőt adva abból, milyen az, amikor a falu apraja nagyja önfeledten táncol, mulat, ünnepel. Az utca lakóinak jóvoltából a forgatag résztvevőit itt is egy kis vendéglátás várta. A tánccsoportok a konditeremnél ugyancsak táncoltak egyet, majd a menet a Posta- Köztársaság utcán át érkezett a kultúrházhoz.
Az mindenképpen említést érdemel, hogy Hodován Imre kisbíró az alkalomra írt szerzeményeit dobszó mellett, a hallgatóság elismerését kiváltva, horvát és magyar nyelven több helyszínen is előadta.
A menet kicsit elfáradva érkezett meg a művelődési házhoz, ahol a felvonulókat Kiss-Bényi Emese, a művelődési ház vezetője fogadta és hívta be az ősz színeibe öltöztetett, szépen feldíszített bálterembe.
Öröm volt látni, hogy a szüreti felvonuláson és bálon a népviseletbe öltöztetett kisebb-nagyobb gyerekek érezték magukat a legjobban.
Ez azért is nagyon jó, mert így Dusnokon biztosan lesz kinek tovább adni a tradíciókat, köztük a hagyományőrző szüreti felvonulást. A 2026. évi szüreti bál résztvevőinek a Zabavna Industria helyi tamburazenekar
hajnalig húzta a talpalávalót.