Új életet kap a múlt – amikor egy több száz éves bútor ismét otthonra talál - A Kakuk család számára a restaurálás nem mesterség, hanem küldetés: történelmi értékek megmentése az enyészet elől

A kalocsai műhelybe, majd a miskei kiállítóterembe, raktárba belépve az embernek az érzése támad, mintha az időben évszázadokat utazott volna vissza néhány pillanat alatt. Egymás mellett sorakoznak a gazdagon faragott tálalószekrények, vitrinek, komódok, székek és ülőgarnitúrák. A levegőben a fa, a viasz és a frissen kezelt felületek jellegzetes illata keveredik, miközben minden egyes bútor arról mesél: valaha, évszázadokkal ezelőtt egy másik korban, más mesterek keze alatt született.

Kakuk Mihály számára ezek a tárgyak soha nem egyszerű árucikkek voltak.

– Úgy gondoltam, hogy elkezdem megmenteni azokat a régi bútorokat, amelyeket még meg lehet menteni – idézi fel a kezdeteket a mester.

 – Körülbelül tizenöt évvel ezelőtt indítottam el a vállalkozást. Akkor még nem gondoltam volna, hogy egyszer ekkora lendületet vesz, és hogy a fiaim is mellettem dolgoznak majd.

A családi vállalkozás mára valódi közös üggyé vált. Fiai, Kakuk Gábor és Kakuk Máté is a műhely mindennapjainak részesei, a tudás pedig apáról fiúra öröklődik tovább. A restaurálás itt nem csupán szakma, hanem életforma, amely türelmet, kitartást és mindenekelőtt szakmai alázatot követel.

A bútorok hosszú utat tesznek meg

Kakuk Mihály szerint ma már itthon egyre kevesebb igazán értékes antik darab található, hiszen a történelem viharai és az elmúlt évszázad társadalmi változásai megtizedelték ezt az örökséget. Ebből adódik, hogy a műhelyben látható bútorok jelentős része nem Magyarországról érkezik.

– Ma már elsősorban külföldről vásároljuk a bútorokat. Nagyon sok kerül hozzánk Franciaországból és Nyugat-Európa más országaiból. A háborúk idején rengeteg magyar bútor külföldre került, ott pedig sok család mind a mai napig megbecsülve, relikviaként őrizte, őrzi ezeket a darabokat. Természetesen a magyar előélettel rendelkező bútorok messze kisebbségben vannak, de örülünk, ha egy-egy ilyen szál ismertté válik előttünk. Ezekhez a remekművekhez érzelmileg is másként kötődünk.

A restaurátor és fiai különösen a neoreneszánsz bútorokat kedvelik. Bizonyosan nem véletlenül.

A 19. század első és második felének, tehát az 1800-as éveknek a mesterei a reneszánsz formavilágát élesztették újjá: gazdag faragások, masszív tölgy- és diófa szerkezetek, finoman kidolgozott oszlopok, díszes párkányok és aprólékosan megformált részletek tették, teszik ezeket a bútorokat a nagypolgári és polgári otthonok ékeivé. Ugyanez igaz a neobarokk darabokra is, amelyek mozgalmasabb vonalvezetésükkel, ívelt formáikkal és gazdag ornamentikájukkal ma is tekintélyt sugároznak.

Talán éppen ezért nem csupán használati tárgyak. Egy-egy ilyen bútor ma már a történeti iparművészet kézzelfogható emléke.

Minden darabnak saját története van

A műhely – kiállítótér egyik különösen szép tálalószekrénye is hosszú utat járt be.

– Régebben vásároltak tőlem egy szekrényt - egyébiránt nem más, mint a bajai kötődésű Hosszú Katinka, háromszoros olimpiai bajnok úszónő – és ebből egy nagyon jó barátság alakult ki. Később megmutattam nekik egy könyvszekrényt is. Restauráltuk, majd elkerült hozzájuk, nagy örömmel használják azóta is. Hely hiányában cserébe nálunk kötött ki ez a gyönyörű, mondhatni a maga nemében páratlanul szép darab.

Kakuk Mihály szavai végig azt tükrözik, hogy számára a munka befejezése nem az, amikor elkészül egy bútor. Vallja, hogy a történet akkor válik teljessé, amikor egy több száz éves tárgy ismét egy család mindennapjainak részévé válik.

Mint mondja, ez a szemlélet különbözteti meg az egyszerű felújítást az értékmentéstől. Hiszen egy antik bútor restaurálása nem pusztán javítás. Sokkal inkább párbeszéd a múlttal, amelynek során a restaurátor igyekszik úgy visszaadni a bútor eredeti szépségét, hogy közben megőrizze annak korát, történetét és egyéniségét.

A kezdetek…

Kakuk Mihály mintegy tizenöt évvel ezelőtt alapította vállalkozását. Nem üzleti számítás vezette, hanem egy gondolat: amennyit csak lehet, meg kell menteni a múlt értékeiből.

– Úgy gondoltam, hogy először csak a saját örömömre, elkezdem megmenteni a régi bútorokat. Később a gyermekeimet is bevontam a munkába,így ma már együtt dolgozunk nap mint nap – idézte fel a kezdeteket.

A családi műhely az évek során egyre nagyobb lett, miközben a munkát ugyanaz a szemlélet vezérli ma is: minden megmenthető darab megérdemel még egy esélyt.

Kedvenceink a neoreneszánsz bútorok

Mint Mihály elmondta, az igazán értékes antik bútorokat ma már egyre nehezebb Magyarországon megtalálni.

– Főként külföldről vásárolunk. A legnagyobb kedvenceink a neoreneszánsz bútorok, amelyek gazdag faragásukkal, arányos formáikkal és rendkívül igényes kidolgozásukkal ma is lenyűgözőek. Különösen Franciaországban, Hollandiában maradt fenn sok olyan nagypolgári, polgári bútor, amely Magyarországon már kivételes ritkaságnak számít.

– Sokszor úgy veszek meg egy bútort, hogy azt gondolom: ha végül nem is adom el, nekem akkor is örömet okoz, hogy megmenthettem, nap mint nap láthatom.

Minden bútornak saját története van

A műhelyben álló bútorok között nincs két egyforma. Mindegyik más korszakból érkezett, más család történetét hordozza, és más utat járt be, mire Kalocsára került. A restaurátor szerint

jó érzés látni, amikor egy bútor eredeti szépségében ismét betölti szerepét egy otthonban.

A restaurálás türelmet, tudást és alázatot kíván

Egy antik bútor újjászületése hosszú folyamat. A faelemek szerkezeti javítása, ragasztása, csiszolása, felületkezelése után – ha szükséges – következik a kárpitozás, amelyet tapasztalt szakember végez.

– Minden darabot szeretünk megmenteni, és amit még legalább kis eséllyel, meg is mentünk az utókornak – mondja a mester, hozzátéve:

-A műhelyben külföldről beszerzett, kizárólag kiváló minőségű viaszokat, pácokat és restaurátori anyagokat használunk, hogy a bútorok a lehető legközelebb kerüljenek eredeti állapotukhoz.

Miért olyan különlegesek a neoreneszánsz bútorok?

A 19. század mesterei olyan bútorokat alkottak, amelyek ma is lenyűgözik a szemlélőt, a leendő tulajdonosokat.

Gazdagon faragott díszítések, tökéletes arányok, nemes fafajták és elképesztő kézműves tudás jellemzi őket.

Ami ma számítógép vezérelte gépek munkája lenne, azt akkoriban kizárólag kéziszerszámokkal készítették.

– Akkoriban nem volt gépi technológia, nem volt CNC. Minden kézzel készült. Rengeteg időt fordítottak egy-egy bútor elkészítésére, és mindig valami újat akartak alkotni. Kalapot kell emelnünk a régi mesterek előtt – fogalmazott a régi bútorok megszállottja.

Nem létezett két egyforma bútor

A restaurátor szerint éppen ez teszi felbecsülhetetlenné ezeket a darabokat. Sorozatgyártás nem létezett. Még ha ugyanaz a mester vagy műhely készítette is a bútorokat, mindig maradt bennük valami egyedi: egy másként faragott fej vagy levélmotívum, egy eltérő oszlopdísz vagy egy új kompozíció. Sok esetben több mester dolgozott ugyanazon a bútoron: egyik a szerkezetet készítette, más a faragásokat, harmadik a felületkezelést végezte.

Egy-egy gazdagon díszített szekrény elkészítése hónapokat vett igénybe.

A restaurátor egyszerre asztalos, művész és kutató

A restaurálás során nem elegendő a kézügyesség. Ismerni kell a régi ragasztókat, pácokat, faanyagokat és technológiákat is.

– Már amikor megérkezik hozzám egy bútor, látom rajta, milyen anyagokkal dolgoztak rajta annak idején, és azt is, hogy mivel lehet hitelesen helyreállítani.  modern segédanyagok ma már sokat segítenek, de a cél ugyanaz maradt: nem újat készíteni, hanem megőrizni a régit – hangsúlyozta a mester.

A régi bútorok a modern környezetben is új életre kelnek

A lakberendezés világában ma ismét divat lett az antik.

Egy minimalista enteriőrben egy gazdagon faragott neoreneszánsz tálaló vagy barokk komód különleges karaktert ad a térnek.

– Egy rusztikus vagy modern konyhában egy antik asztal egészen fantasztikusan tud megjelenni, működni. Egyre több fiatal fedezi fel ezt – fejtegette Mihály a kialakult új lakberendezési és vásárlói szokásokat.

A Kakuk család tapasztalata szerint ma már a harmincas - negyvenes korosztály is egyre gyakrabban választ restaurált antik bútorokat.

Nemcsak bútorok, hanem egy egész kor alkotásözöne, hangulata köszön vissza

A bútorok mellett festmények, tükrök, porcelánok, kandallóórák, szobrok és más korabeli dísztárgyak is megtalálhatók a műhely - kiállítótér kínálatában.

Ezek együtt idézik meg azt a nagypolgári, polgári világot, ahol az igényes tárgykultúra még természetes része volt a mindennapoknak.

A műhelyben nőtt fel

Kakuk Mihály fiatalabb fia, Kakuk Máté számára ez a világ soha nem volt idegen. Gyermekkorától kezdve a műhely jelentette számára a természetes közeget, amelyről ezt mondja:

– Már kisgyermekként ezek között a bútorok között nőttem fel. Tizenkét éves koromban kezdtem el dolgozni apu mellett. Először csiszoltam, felületet kezeltem, aztán egyre több feladatot kaptam.

Az évek során nemcsak a szakmát tanulta meg, hanem azt is, hogyan kell meglátni a szépséget egy első pillantásra kopottnak tűnő bútorban.

– Ma már én is úgy szeretném berendezni a saját otthonomat, hogy ezek a bútorok vegyenek körül.

A szépséget meg kell látni, a megőrzését pedig meg kell tanulni

Kakuk Máté szerint az antik bútorok szeretete nem egyik napról a másikra alakul ki.

– Ez egy folyamat. Amikor napokon át dolgozol egy darabon, és visszakapja a régi fényét, egyszer csak megérted, miért egyedi és miért különleges a bútor maga és a belefektetett energia, munka.

Úgy véli, aki egyszer vásárol egy valódi antik bútort, rendszerint nem áll meg egynél.

Egy kihalófélben lévő mesterség

A fiatal restaurátor szerint ma már egyre kevesebben választják ezt a hivatást.

– Ez sajnos egy kihalófélben lévő szakma. Kevés az olyan ember, aki valóban ért a restauráláshoz, pedig ezek a bútorok megérdemlik a szakszerű felújítást.

Ennek ellenére bizakodó.

Úgy tapasztalja, hogy egyre több fiatal fedezi fel az antik bútorok valódi értékét.

A családi műhely sikeréhez mindenki a saját erősségét adja

A munkamegosztás az évek során, szinte természetesen alakult ki.

Máté leginkább a felületkezelésben talált örömöt, testvére, Gábor a waxolásban, a bútor selymes fényének kialakításában jeleskedik. Édesapjuk immár a legnagyobb szakértelmet igénylő szerkezeti javításokat végzi.

– Mindenkinek megvan a maga feladata. Így tudunk igazán jól együtt dolgozni – vallja a család legifjabb tagja.

A hagyomány és az új ötletek találkozása

Mint minden családi vállalkozásban, náluk is előfordulnak a generációs különbségekből is adódó szakmai viták. Mint elhangzott:

– Eleinte apu ragaszkodott a saját módszereihez. Mi szerettünk volna új technikákat kipróbálni, de egy ideig kötötte az ebet a karóhoz. Amikor azonban látta az eredményeket, egyre nyitottabb lett az új megoldásokra.

Mint megtudtuk, ma már a családi műhelyben a több évtizedes tapasztalat és a fiatal generáció kreativitása egymást erősíti.

A múltból építik a jövőt

A Kakuk család története sokkal több egy sikeres vállalkozás históriájánál. Arról szól, hogy a kézműves tudás, az igényesség és a múlt iránti tisztelet miként öröklődhet nemzedékről nemzedékre.

Miközben a világ egyre inkább a tömeggyártás felé fordul, a kalocsai műhelyben ma is ugyanaz a szemlélet él tovább, amely évszázadokkal ezelőtt a régi mestereket is vezette: türelemmel, alázattal és szakmai becsülettel kell hozzányúlni minden egyes darabhoz. És talán éppen ezért kerülnek ki innen nem egyszerűen felújított bútorok, hanem olyan tárgyak, amelyek továbbviszik azoknak a mestereknek az örökségét, akik két-háromszáz évvel ezelőtt kéziszerszámokkal, kivételes tudással és végtelen türelemmel alkottak maradandót. Az ilyen bútorok nem csupán berendezési tárgyak: a múlt üzenetei, amelyek új otthonaikban is tovább mesélik saját, évszázadokon átívelő történetüket, legendájukat.