Judák Zsolt, az újonnan megválasztott országgyűlési képviselő elsőként a Kalocsa TV-nek adott exkluzív interjút – A képviselő számos családi szállal kötődik városunkhoz

Képviselő úr! Milyen érzések kavarognak Önben most, miután egy kemény választási időszak után, percekkel ezelőtt átvette a képviselői megbízólevelét?

Ha évekkel ezelőtt valaki azt mondja, hogy itt állok majd, ebben a díszteremben, egy ilyen szituációban Kalocsán, akkor azt biztosan nem hiszem el. Egy fantasztikus, semmihez nem hasonlítható érzés, és ha majd a felvételüket visszanézik, bizonyosan látszik, hogy ennél az ünnepi pillanatnál nagyon elérzékenyültem. Nagyon hálás vagyok és nagyon köszönöm a kalocsai szavazóknak, illetve a választókerületben mindazoknak, akik bíztak a Tiszában, bíztak bennem, és ránk, rám adták le a szavazataikat. Mindenképpen azon leszek a négy éves mandátumom alatt, hogy dr. Bagó Zoltán polgármester úrral vállvetve az el-és félresiklott dolgokat helyrehozzuk, új perspektívát nyissunk a város, a térség számára.

Bemutatkozó beszédében említette, hogy több szállal kötődik Kalocsához. Bővebben is kifejtené, hogy melyek ezek?

Ehhez több mint 100 évet kell visszamenni az időben. A trianoni békediktátum után úgy döntött Almássy Kornél nagyapám, aki Erdélyben élt, hogy mivel román felségterületre kerültek, és nyolc gyermeke volt - öt fiú és három lány - , hogy a román királyi hadseregnek nem ad öt katonát. Először Balassagyarmatra költöztek, utána pedig Kalocsára. A másik szülői ágon is van kalocsai kötődésem: az Oravecz család Nyitra megyéből, Verbó községből került Kalocsára, és a nagyapám, Oravecz Andor a kalocsai tanítóképzőbe járt. Volt egy zenekaruk, amelyben ő volt a hegedűs. Az egyik bál alkalmával megismerkedett Almássy Erzsébettel, a nagymamámmal. Voltaképpen még olyan kötődésem is van Kalocsához, hogy az édesapám és az ő bátyja az 1940-es évek végén itt jártak Kalocsán a jezsuita, ma Szent István Gimnáziumba. Egyébként mindketten akasztóiak voltak.

Miután az majd csak a felvételen látszik, azt azért megosztjuk olvasóinkkal, hogy képviselő úr néha bizony elcsukló hangon, talán még a könnyeivel is küszködve, elérzékenyülve beszél a felmenőiről, családjáról. A szórólapokon röviden már olvashattunk az életútjáról, de azért kicsit bővebben is beavatna bennünket ebbe?

Egy kisfaluban, Tázláron nőttem fel, onnan kerültem a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnáziumba, ott érettségiztem. Édesapám, aki idén 92 éves, körzeti orvos volt a faluban. Had dicsekedjek vele, hogy ő azon túl, hogy a legnagyobb Tisza szimpatizánsok egyike, nagyon-nagyon szurkolt nekem. Az ő példája nyomán szerettem volna orvos lenni, de az a fránya fizika nem ment olyan tökéletesen. Az akkor 20 pontos felvételi rendszerben javítódolgozatot kellett írnom, és ha lehet így fogalmaznom, a gyengébb ellenállás felé mentem.Biológiából és testnevelésből jó voltam, így aztán a szegedi JuhászGyula Tanárképző Főiskolára felvételiztem, ahol biológia, testnevelő szakon végeztem 1984-ben. Kiskőrösön kezdtem el tanítani.

-Úgy tudni, időközben pályakorrekció történt, a mezőgazdaság felé vette az irányt. Ebben mi motiválta?

Akkoriban sem voltak magasak a tanári fizetések, így aztán már csak a családom jobb megélhetése érdekében is különböző jövedelem kiegészítésekre szorultam. Eleinte Olaszországból hoztam be használt autókat, de volt egy Bugyin élő kedves rokon, Judák Misi bácsi, akinek nagyon - nagyon sokat köszönhetek. Ő sajnos már nincs az élők sorában. Misi bácsi bíztatott, ha rá hallgatok, akkor beavat a kertészet rejtelmeibe. Hallgattam, figyeltem rá, egészen odáig, hogy még azt is megkérdeztem, milyen színű legyen a fóliát rögzítő szög. Voltaképpen 1998-ban, tehát 28 éve kezdtem el kertészkedni, mások mellett paprikát termeszteni, de mivel most újabb fordulóponthoz érkezett az életem, a lányomnak, illetve a vejemnek - lehet, hogy egy generációváltásos pályázattal - szeretném átadni a gazdaságot. Egy ideje már a vejem viszi a piacokat, így én már teljes mellszélességgel - remélem a választók minél nagyobb megelégedésére - tudok dolgozni a politikai életben.