A Himnusz katonazenekari közreműködéssel történt eléneklése után Lisztmajer Milán, az Eperföldi Sportiskolai Általános Iskola tanulója Papp Róbert személyes ihletésű, Nagyapám a Don kanyarnál című versét szavalta el.
A Magyar Honvédség Dombay Miksa 4. Területvédelmi Ezred 38. Területvédelmi Zászlóalja Díszőrségének, az egykori Magyar Honvédség 15. Kalocsai Légvédelmi Rakétaezred katonáinak és csapatzászlajának tisztelgése, a Magyar Honvédség Hódmezővásárhelyi Helyőrségi Zenekara közreműködésével zajló megemlékezésen Simon Zoltán önkormányzati képviselő, bizottsági elnök adatokban és történelmi visszatekintésekben gazdag beszéde hangzott el.
A szónok mondanivalójából kiviláglott, hogy szinte nincsen olyan magyar és kalocsai család, akinek a honi történelem egyik legnagyobb katonai vereségéhez ne lenne valamilyen kötődése, emléke és ne lenne vesztesége. Ugyanakkor az egybegyűltek nem csak gyászolni, hanem tisztelegni is jöttek a hősök emléke előtt.
Simon Zoltán felidézte, hogy a nagyhatalmi politikai játszmák és hibás politikai döntések következtében a II. Magyar Hadsereg 210 ezer fős állománya felkészületlenül, a lehetőségekhez képest is nagyon szerényen felszerelve érkezett a közel 200 kilométeres arcvonalra, mind számában, mind minőségében nyomába sem léphetett a német és a szovjet hadseregnek. Ezzel szemben Hitler parancsát teljesíteni kellett még akkor is, ha a becsületesen gondolkodók világosan látták, hogy honvédeink a biztos halálba menetelnek.
„Ungvári Krisztián történész szerint 1942 októberében 30 ezer a halott; 1943 január-február időszakában 42 ezer a harcban elesettek vagy a hidegben megfagyottak száma. Huszonhat ezren fogságba estek, 28 ezren megsebesültek. Ehhez számítjuk hozzá a hadsereget kísérő 17 ezer munkaszolgálatost, akik közül szinte senki nem tért haza. A fegyvertelen zsidó és baloldali munkaszolgálatosoknak sokkal kisebb volt a túlélési esélye. A parancsba adott kíméletlen bánásmód, a ruházatuk, az ellátásuk, és gyakran az embertelen feladato k- mint például aknazárak felszedése puszta kézzel - következtében szinte valamennyien odavesztek” – mondta Simon Zoltán, aki a folytatásban mások mellett Keresztúri Dezső sorait idézte:
„Hol nyugszunk nem tudja barát, feleség, gyerek/ Elszórt testünket nyomtalanul nyelte magába a föld./Szívetek őrizzen.”
Emlékezzünk a hősökre, csöndben vigyázzuk örök álmukat, hogy azt méltóságban, az utókor tiszteletével övezve aludják – zárta beszédét ezekkel a szavakkal a képviselő.
Az esemény utolsó harmadában Kalocsa Város Önkormányzata nevében a szobor talapzatán Simon Zoltán önkormányzati képviselő, dr. Vincze András alpolgármester és Molnár Gábor pénzügyi osztályvezető helyezett el koszorút.
A megemlékezés zárásaként a résztvevők helyezték el az emlékezés virágait, gyújtottak mécseseket, végül közösen elénekelték a Szózatot.