Kalocsán a roma holokauszt áldozataira emlékeztek – A Porajmos 81. évfordulóján a Roma Közösségi Háznál tartottak megemlékezést

Miután a cigány Himnusz elhangzott, Károlyi-Király Klaudia, a megemlékezés moderátora a főszervező Kalocsa Város Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke, Rostás Attila és tagjai nevében elsőként az eseményt személyes megjelenésével megtisztelő Dr. Bagó Zoltánt, Kalocsa város polgármesterét, majd Horváth Szilvesztert, a Bajai Cigány Önkormányzat elnökét, dr. Magóné Tóth Gyöngyi önkormányzati képviselőt, a szociális bizottság elnökét, a nemzetiségi önkormányzatok tagjait és valamennyi megemlékezőt szívélyes hangon köszöntötte.

Mintegy a megemlékezés alaphangját megadva Károlyi-Király Klaudia felidézte:

1944. augusztus 2-án virradóra éjszaka az emberiség történetének egyik legsötétebb pillanat volt. A nácik ekkor számolták fel végleg az auschwitz-birkenaui cigány családi tábort. Több mint 3000 roma férfit, nőt és gyermeket öltek meg gázkamrákban egyetlen éjszaka alatt. Ez az éjszaka lett a roma holokauszt.
A népírtás ideje alatt legalább 200-250 ezer embert gyilkoltak meg szervezetten, de valós számokat nem tudunk, sokan névtelenek maradtak. Nincsenek sírjaik, nincsenek fényképeik, csak a csend emlékezik rájuk. A romaüldözés a náci faji politika szerves része volt, a romákat alsóbbrendű fajnak tekintették, ezért kiiktatták őket a táradalomból.
Deportálták őket családostul Lengyelországba, Auschwitzba és munkatáborokba. A magyarországi romák helyzete sem volt kivétel ez alól, 1944 – ben a német megszállás után több ezer magyar roma került kényszermunkára, vagy pedig deportálták őket. Sokan vesztették életüket lágerekben, vagy még az ország határain belül a helyi hatóságok közreműködésével oltották ki az életüket. A tragédia nem csak emberi sorosokat, hanem kultúrákat, közösségeket, nyelveket, népdalkincseket, mesterségeket és generációkat tépett szét. Ezt a veszteséget nem lehet helyreállítani! Viszont lehet és kell is róla beszélni. A gázkamrákba küldöttek között volt 371 újszülött és csecsemő is. Ez a 371 gyermek, vagy ahogy sokan nevezik őket: csillag, a gyermeki ártatlanság örök jelképeivé váltak. Emlékük ma is azt üzeni, hogy a történelem nem csak mögöttünk van, velünk él, a kérdés csak az, mit tanulunk belőle? – tette fel a kérdést Károlyi-Király Klaudia jogászhallgató, majd a folytatásban mély átéléssel egy megindító, elgondolkodásra késztető részletet olvasott fel a roma származású Kossuth-díjas költő, Bari Károly: Táborok füstje című verséből.

A folytatásban dr. Bagó Zoltán polgármester a vérzivataros korszakra visszaemlékezve kifejtette:

Kalocsát is érintette a holokauszt. A város zsidó közössége — mint sok más magyar településé — a második világháború idején szenvedett súlyos üldöztetést, deportálást és pusztulást. A zsidó közösség Kalocsán a 19. században jött létre, és a 20. század elejére jelentős szerepet töltött be a város gazdasági és kulturális életében. 1944 tavaszán, a német megszállást követően a magyar hatóságok a német utasításoknak megfelelően megkezdték a zsidók gettósítását és deportálását. Kalocsán gettót alakítottak ki, ahová a helyi és környékbeli zsidókat kényszerítették.1944. június-július hónapban a kalocsai zsidókat Bács-Kiskun megyei gyűjtőtáborokba, például Kiskunhalasra vagy Bajára vitték, majd onnan Auschwitzba deportálták őket, ahol többségüket meggyilkolták. A magyarországi roma holokausztról, a Porajmosról kevesebb dokumentum maradt fenn, és sokáig kevesebb figyelmet kapott, de a roma közösséget is üldözték a náci és magyar hatóságok, főként kényszermunkára hurcolták őket. Kalocsáról is vittek el romákat, bár az ő történetük sokszor nem olyan részletesen dokumentált, mint a zsidó közösségé. A romák deportálása és kényszermunkára hurcolása része volt a náci fajelméleti politikának, és több ezer roma halt meg Magyarországon a holokauszt során – mondta a polgármester.

Dr. Bagó Zoltán hozzátette:

Ma Kalocsán is van emlékhely, amely a holokauszt áldozataira emlékeztet. Akit érdekel, annak tudok segíteni forrásokkal, képekkel, vagy helyi emlékművekről szóló információkkal is. Írásos források sajnos nem tartalmaznak részletes, egyedi történeteket arról, hogy Kalocsáról hogyan és hol deportálták el a roma közösség tagjait — ami gyakori a Porajmos, a roma holokauszt esetében, mivel a romákat sokszor nem vezették hivatalos nyilvántartásba, így az események dokumentálása is hiányosabb volt.
Amit biztosan tudunk, a roma holokauszt Kalocsán is az emlékezet tárgya: a városban rendszeresen tartanak augusztus 2-i megemlékezéseket, ezen a napon emlékezünk a németek által meggyilkolt roma áldozatokra. Kalocsa 1972 óta emlékezik meg arról a napról.
A mai emlékezés valójában egy kiállás az elhunytakért, a roma közösségért, az emberségért. Mindez pedig azért, mert nem szabad felednünk, hogy mindig meg kell küzdenünk egymásért, múltunkért, jelenünkért és jövőnkért!– zárta emlékező beszédét dr. Bagó Zoltán polgármester.

Horváth Szilveszter, a Bajai Cigány Önkormányzat elnöke beszédében egyebek mellett azt mondta:

Auschwitz - birkenauban egyetlen éjszaka több mint háromezer romát gyilkolták meg. Nincs erre mentség, nincs erre felejtés, a fájdalom örök, de a hallgatás nem lehet örök! Ma itt Kalocsán, a bajaihoz hasonlóan egyértelműen üzenjük: nem felejtünk, nem hagyjuk, nem hallgatunk. Ez a megemlékezés sem csak az áldozatokról szól. Szól a fiataloknak, akik nem tanulják az iskolákban a mi történelmünket, szól azoknak, akik még ma is másodrendűkén állnak felénk, szól azoknak is, akik hisznek abban, egy igazságosabb, cigányellenességtől mentes világot lehet építeni.

Mi romák túlélők vagyunk, nem csak a háborút, hanem a rendszerváltást, szegénységet, a kirekesztést is túléltük, és dolgozunk, tanulunk. Nem azért, hogy hálásak legyenek nekünk, hanem azért, mert ez a hazánk. Magyarország a miénk is, a mi történelmünk része a magyar történelemnek, a mi fájdalmunk része a magyar fájdalomnak, a mi jogaink emberi jogok. Ez az emlékmű nem csak kő, hanem emlékeztető. Emlékeztet mindenkit arra, kik vagyunk, és hogy soha többé ne hagyjuk, engedjük meg, hogy elhallgattassanak minket. Isten nyugtassa az áldozatokat, és adjon nekünk erőt, hogy méltóak legyünk hozzájuk! – zára beszédét Horváth Szilveszter.

A megemlékezés végén először Dr. Bagó Zoltán és Rostás Attila, majd Horvát Szilveszter helyezett el koszorút a roma holokauszt domborműnél, majd a résztvevők virággal, közös gyertyagyújtással, imádkozással emlékeztek az áldozatokra.

Képgaléria megtekintése (30 db kép)