A Kalocsai Fúvószenekar Szakmáron adott nagysikerű újévköszöntő koncertet – A közönséget népszerű fúvósátiratokkal örvendeztették meg

Amint a zenekar tagjai a színpadon helyet foglaltak, azonnal látni lehetett, hogy a fennállásának negyedszázados évfordulóját az elmúlt évben ünneplő együttesben az évtizedek tudását, hagyománytiszteletét, és a biztos alapot adó idősebbek éppúgy ott vannak, mint a középkorosztály és a legfiatalabb zenészek. Amint az együttes megszólalt, az is kiderült, hogy a generációk nem elválasztják, hanem erősítik egymást: a tapasztalat irányt mutat, a fiatalság lendületet ad, a rengeteg befektetett munkából, egyéni és szólamonkénti gyakorlásból, a sok-sok próbából adódóan az összhang is kifogástalan.

A zenekar elsőként Gruber Tamás vezényletével Johnnie Vinson: Brodway (concert march) művével köszöntötte a közönséget. A taps elülte után a közönség a műsorvezető felvezetőjéből megtudta: a második szám a Nyomorultak, Victor Hugo francia író regénye ihlette musical legnépszerűbb dalait szedi csokorba. A fúvószenei átiratot Johnnie Vinson készítette, és Betlenné Dajkó Ágnes vezényelte.

A népszerű Nézz le, Álmodtam egy álmot, A ház ura, a Hirtelen és a Hallod az embereket énekelni? című dalok a zenekar sokoldalúságát is igazolták.

A folytatásban James Swearingen: Jubilance műve csendült fel. Swearingen zenéje szinte azonnal hatással volt mindenkire. A zenekar tavaly ünnepelte a 25 éves jubileumi évét. A művet erre az alkalomra tanulta meg. Bár az évforduló már megvolt, az együttes azt szerette volna, hogy a kihívásokkal teli Jubilance a szakmári közönség előtt is hangozzék el. A mű fogadtatása bizonyosan nem okozott csalódást sem a közönségnek, sem a zenészeknek.

Az ifjabb Johann Strauss pályafutását elindító Anna polka, a könnyed, vidám, táncos stílusú darab dallamgazdagsága és hangszerelése, a máig népszerű korabeli bécsi báli zene a nézőtéren egykettőre ütemes mozgásba hozta a lábakat, kezeket, és persze az óvációval kísért taps sem maradt el.

Az esten ötödikként Leroy Anderson: Stanpaper balett, vagy ahogy szintén ismerik, a csiszoló papír balett dal Gruber Tamás vezényletével hangzott el. A Kalocsai Fúvószenekar fiatal ütősei az előadásban a különös, a csiszólópapír használata közben keletkező zajra emlékeztető hanghatást a dobseprűvel érték el.

Johann Strauss: Hunting Fast polkáját a zenekar „hatosfogata”, fuvolán: Betlenné Dajkó Ágnes, Varga-Bajomi Réka, Farkas Krisztina, Farkas Adrienn, klarinéton Szele Léna, basszusklarinéton Bolvári Gergő adta elő.

A vadászatok hangulatát idéző számot aKözel-keleti népmese, az Aladdinanimációs filmváltozatának a zenéje követte. A legismertebb dalok fúvószenekari változatát Paul Jennings írta, és Betlenné Dajkó Ágnes vezényelte.

És ha már fúvószenekar, az együttes kitűnő trombitásaihoz talán legközelebb álló zeneszámokkal a trombita királyáról is megemlékeztek. A Tisztelgés Louis Armstrong előtt címet viselő blokkban a zenészek a közismert Armstrongszámokat játszotta el. A mintaszerű megszólaltatáshoz a szólisták ezúttal is nagyon sokat hozzátettek.

A koncert zárószáma, Dmitrij Sosztakovits No. 2-es Keringője természetesen előre kódolható módon magával ragadta a közönséget. A híres, a szalagavató ünnepségeken is gyakran felcsendülő keringő fúvószenekari átiratát Johan de Meij –nek, a zenei élményt pedig a Kalocsai Fúvószenekarnak köszönhettük. A szűnni nem akaró tapsból már sejteni lehetett, hogy a zenekar ráadásszám nélkül aligha hagyja el az alkalmi koncerttermet.

Így is volt, a zenekar búcsúzóul a népszerű brazil világszámot, teljes nevén a Tico-Tico no Fubá-t játszotta el. A választás kitűnő volt, hiszen a játékos, csintalan hangulatot sugalló zeneszám ugyan technikailag kihívás, de egyben közönségkedvenc.

A koncert végén a Kalocsai Fúvószenekar újévköszöntő hangversenyét András Gábor polgármester a Betlenné Dajkó Ágnes karnagynak átnyújtott virágcsokorral köszönte meg.

A végig jó hangulatú est hátralévő részében a hallgatóság a zenekar tagjaival és vezetőivel egy kis állófogadás keretében ismerkedett.

Képgaléria megtekintése (52 db kép)