A pacal irodalma és konyhaművészete találkozott Dunapatajon – Pénteken ismét zsúfolásig megtelt a Tanya Bisztró

Az eseményt Dusnoki Csaba nyitotta meg. A polgármester köszöntő beszéde azonnal értő fülekre talált, amint a helyben nagy múltra visszatekintő kultikus ételnek, a „ patajikumnak” a helyi történetét, egykori és jelenlegi jeles személyiségeit bemutatta.

Kollár Gyula gasztronómiai szakember, a Tanya Bisztró tulajdonosa a közönség és Cserna-Szabó András köszöntése után a József Attila díjas írót arra kérte, hogy miközben kollégái a rántott pacal remoulade – mártással előételt elkezdik felszolgálni, vágjon bele a marhabendőből készült étkek hazai és nemzetközi kitekintésű bemutatásának.

Nos, hogy pacalszaktekintély érkezett Dunapatajra, az abból is kiderült, hogy amint az Cserna- Szabó András előadásából kiviláglott: négy-öt évet dolgozott a 77 magyar pacal – Avagy a gyomor csodálatos élete című könyvén. Rengeteg könyvtárat és több földrészt bejárt annak érdekében, hogy a pacal mintegy ezeréves történetét feltárja, majd az így megszerzett információk végül egy tartalmas kultúrtörténeti könyvvé, ami csak nyomokban szakácskönyv, összeálljanak.

Miközben a pacalt szerető közönség az ízlelőbimbók és a gyomor formába hozásához az Év borászának jelölt Szentpéteri Attila borháza készítette nedűket kortyolgatta, az író élvezetes stílusban előadott mondanivalójából azt is megtudta, hogy a könyv három részből áll. Az első egyfajta történeti áttekintés a rómaiaktól napjainkig, és sok érdekesség mellett még az is benne van: Hogyan lakott be pacallal a Gargantuával várandós Garganella?

A könyv második része 77 receptet tartalmaz időrendi sorrendben a XVI. századtól napjainkig, például a fehérvári Petz sörözőig, avagy a miskolci végállomásig. Ezt a receptgyűjteményt az író igazából azoknak ajánlotta, akik akár otthon szeretnének belevágni a hosszú főzési idejű pacal elkészítésébe, és persze igazán szeretik a pacalt.

A harmadik fejezet, a legrövidebb, A pacalember alcím alatt a nagyvilág irodalmi remekeiből szedi össze a pacalra történő utalásokat. Természetesen nem maradtak ki azon kortárs magyar írók sem, akik a versenyt e tekintetben is felveszik a világ nagy szerzőivel. Ám ezzel még nincs vége a könyvnek, mert még a 14 oldalas névmutató is sokat elmond az író igencsak figyelemre érdemes pacalmonográfiájáról, pacaltudásáról.

Mint kiderült, az asztaloknál helyet foglaló 70 vendég ugyan nagyon kíváncsi volt a kulinária és az irodalom, a könyvben leírtak és a pacalból készített ételek közötti összefüggésekre, de legalább ekkora érdeklődéssel fordultak a felszolgált ételsor felé.

Azt az elégedett vendégek megszólalásaiból tudjuk: a menü azok szerint is kiválóra sikerült, akik korábban már a magyar rántott pacalt, a cseh savanykás pacallevest, vagy éppen a madridi, kolbásszal, borjúlábbal, kis paradicsommal és csicseriborsóval összefőzött pacalt az adott ország éttermeiben már megkóstolták.