
Az esemény nyitányaként a résztvevők elénekelték a Himnuszt, majd Bolvári Kinga, a Kalocsai Szent István Gimnázium tanulója Juhász Gyula Vártanúink című versét szavalta el. A patetikus hangnemben, a hit és a meggyőzés erejével előadott költemény jól megágyazott Perity Lajos beszédének, aki több aradi vértanú életútjának, emberi kvalitásainak bemutatásán keresztül érzékeltette, hogy amint mondta: „A hűség, a bátorság és a tisztesség soha nem megy veszendőbe. Mindegyikük élete és halála üzenet a mához.”
-A Kalocsai Negyvennyolcasok terén történelmünk egyik legfájdalmasabb eseményére emlékezünk. Aradon 1849. október 6-én végezték ki az 1948-1949-es szabadságharc tizenhárom honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanezen a napon hajtották végre gróf Batthyány Lajosra kiszabott halálos ítéletet. A szándékosan a bécsi forradalom évfordulójára időzített kivégzéssorozat a levert szabadságharc utáni bosszú és megtorlás kezdőpontja volt. Azonban a mai emléknapon nem csak a gyászt kell felidéznünk, hanem azt a hitet is, amelyről az aradi vértanúk is tanúbizonyságot tettek. Egy széthulló világban is van erő az összetartozásban.
Az aradi tizenhármak mindnyájunknak példát adnak arról, hogy a hűség, a bátorság és a tisztesség soha nem megy veszendőbe. Mindegyikük élete és halála üzenet a mához – mondta az igazgató, majd az Aradi várban kivégzett hősök közül többet név szerint említve is érzékeltette, milyen emberi nagyságokat veszített a haza.
A német anyanyelvű, de magyar nemzetiségű Aulich Lajos arra tanít bennünket, hogy a valódi hazaszeretet a szakszerű, hűséges és önzetlen szolgálatban nyilvánul meg még akkor is, ha a legvégső áldozatot követeli.
A szerb származású katona, Damjanich János a magyar szabadság ügyét választotta és tettekkel bizonyította, hogy a haza iránti elkötelezettség nemzetiségtől független. A magyar nemzetiségű Dessewffy Arisztid a tisztesség, az elkötelezettség a lelki nyugalom és az áldozatkészség mintája.
Az örmény-magyar származású Kiss Ernő megmutatta, hogy a legnehezebb körülmények között is meg lehet őrizni a méltóságot és a becsületet.
A horvát származású Knézich Károly teljes szívvel állt a magyar ügy mellé, azt üzeni, az összefogás nemzetiségen túlmutató erő.
A magyar Vécsey Károly, aki utolsó kivégzettként végignézte társai halálát, a kötelességteljesítés és a megbékélés szempontjából mutat példát…
Az aradi tizenhárom mellett meg kell emlékeznünk a Pesten kivégzett gróf Batthyány Lajosról is, aki a hazája iránti elkötelezettségben, a törvényesség melletti kiállásban állítható példaképként.
Az egykori miniszterelnök és az aradi vértanúk különböző hátterű, más-más gondolkodású emberek voltak, mégis egy ügyben összeforrtak: hittek a szabadságban, hittek a magyar szabadságban.
Tisztelt emlékezők!
Magyarország története sokszor szólt megosztottságról, voltak pillanatok, amikor a nemzet legjobbjai félretették a nézetkülönbségeket, és közösen álltak ki a haza jövőjéért.
A mai nap üzenete tehát, nem az számit, hogy mi választ el minket, hanem az, ami összeköt! Az emlékezésből merítsünk erőt a jövőhöz és tanuljunk azoktól, akik életükkel és halálukkal mutatták meg, a közös haza mindig erősebb, mint a bennünket szétválasztó falak.
Ha a 48-as hősök képesek voltak a különbségeket félretenni és a legnagyobb áldozatot meghozni, akkor nekünk is képesnek kell lenni félretenni a széthúzást, a gyűlölködést, az egymásra mutogatást és meg kell találni a közös ügyet, ami összeköt bennünket. Ez lehet például egy boldog, békés Magyarország – zárta beszédét ezekkel a gondolatokkal Perity Lajos.
A megemlékezés folytatásaként elsőként Kalocsa Város Önkormányzata nevében a Negyvennyolcas szoborcsoport talapzatán koszorút helyezett el dr. Vinczre András alpolgármester és Perity Lajos, a Szent István Gimnázium igazgatója,
majd a pártok és egyesületek képviselői koszorúztak, a közönség tagjai közül szép számmal hajtottak fejet, gyújtottak mécsest és helyezték el a emlékezés, a tisztelet virágait.