Dunapatajon a jó borok és a jó kolbászok versenyeztek– A Patajiak Köre 38. alkalommal szervezte meg az eseményt

Zsiga Ferenc
2025. 02. 23., 17:02
Híreink / Kultúra

A Dunapatajon 1987 óta töretlenül megrendezett bor-és kolbászverseny jól érzékelteti, hogy a hagyomány iránti elkötelezettség és tisztelt generációkon átívelően jelen van a nagyközségben, mi több, évről évre nagyobb lendületet kap. A Patajiak Köre kitűnő szervezésében idén 38. alkalommal, az egyesület székházában megtartott esemény zsűri elnökeinek, még az elfogultság látszatát is elkerülendő, szakmári, solti, bölcskei és dunaföldvári hivatásos gasztronómiai és borász szakembert kértek fel. Mindennek ellenére a vidéki emberek alapvető ételének és italának a versenyeztetése ezúttal sem az elnyerhető kupákról és oklevelekről szólt. Sokkal inkább alkalom volt arra, hogy a résztvevők a tavaszvárás jegyében elmélyítsék a barátságukat, a jó kolbász és a jó bor elkészítésének tudását és tapasztalatait kitűnő hangulat, fehérasztal melletti koccintgatások közepette osszák meg egymással.

A közös bírálat és felelősségvállalás érdekében először a társadalmi, majd a szakmai is zsűri értékelte a borokat. A társadalmi zsűrit a lelkes, de laikus vendégek alkották, először ők kóstolták, majd pontozták a beküldött 50 bormintát. Idén mintegy 60 fő vállalkozott erre a megtisztelő feladatra, náluk a végső sorrend a kollektív bölcsesség alapján alakult ki.

A borok szakmai zsűrijének elnöke, a solti Laki András borász, tagja Dukai István dunaföldvári borász, a Szent Rókus borlovagrend nagymestere és további öt hivatásos borász volt.

Rácz József Roland, a Patajiak Köre vezetőségi tagja, a verseny egyik szervezője elmondta:

A versenyben leginkább olyan házi készítésű borokat és kolbászokat neveztek be, amelyeket nem eladásra, hanem saját részre, családi és baráti fogyasztásra készítettek el a versenyzők. A nevezők a borászatot és a kolbászkészítést leginkább a felmenőiktől, barátaiktól tanulták, volt, aki évszázados, még az ükapja által lejegyzett összetevők szerint készítette a szalámit és a kolbászt.

Dunapatajon három jól elkülönülő szőlőtermő terület van: Parrag, Csepeg, Húsfoka. Valamennyi jellemzője, hogy az ezeken a területeken megtermett szőlőkből nagyon nehéz savas borokat készíteni. A táj adottságai és a homokos talaj inkább a fehérboroknak kedvez.
A jó bor, a jó társaság szeretete, a hagyomány iránti tisztelet, a fejlődés iránti vágy segít bennünket, hogy majdnem négy évtizede egyre növekvő érdeklődés mellett tudjuk megtartani ezt a rendezvényt.

Laki András solti borász, a borszakmai zsűri elnöke és Dukai István dunaföldvári borász, a Szent Rókus borlovagrend nagymestere arról számolt be, hogy a 2024-es évjárat bírálata vegyes eredményeket hozott. A nyári aszályos időszak hatással volt a szőlő mennyiségére, a Kunsági borvidéken a termés negyedével lett kevesebb. A forróság felgyorsította az érési folyamatot, a minőség megőrzésében csak a korai szüret segített. Tavaly nagyjából három héttel korábban kezdődött a szüret a megszokottnál, ráadásul a különböző szőlőfajták egyidejű beérése miatt gyors lefolyású volt. A beküldött 50 bormintát tekintve a fehér borok minősége kimagasló volt, de a félszázból így is 15 gazda bora aranyminősítést kapott.

Blaskó János Venesz - díjas mesterszakács, a kolbász zsűri elnöke szerint annak ellenére, hogy Harta, a híres-neves hartai kolbász elkészítésének helye Dunapatajtól alig pár kilométerre van, a sváb és a magyar hagyományok különbözősége miatt a két kolbász is eltér egymástól. Dunapatajon bátrabban bánnak a paprikával, egyéb fűszerekkel, és a füstülés módjában is különbségek lehetnek. Természetesen mindkettőnek megvan a fogadóközönsége, hiszen mindkettő kiváló. A beküldött 31 mintából 11 volt a kolbász, és a jók közül is a legjobbaknak összesen 6 aranyérmet osztottak ki.

Az eredményhirdetés után a gratulációk és a vállveregetések még egy ideig eltartottak, majd a vaddisznópörkölt vacsora elfogyasztása után, zenei kíséret mellett a késő esti órákig együtt nótázott a mintegy 80 főnyi társaság.