
Miután Pozsonyi Dávid főszervező, a házigazda dusnoki Zabavna Industria zenekar vezetője az eseményt megnyitotta,
a közönség elsőként a sükösdi Danubia Tamburazenekar produkciónak tapsolhatott.
A zenekar a népszerű Monti csárdás tamburára hangszerelt változatával nyitott, és ezzel mintegy megadta a tamburfesztivál alaphangulatát. A darab előadása több szempontból eltért az alapvetően hegedűre írt változattól, a különbség elsősorban a hangzásból adódott, hiszen Monti eredetileg vonósokra írta a darabot. A melódiát a harmonika a tamburások pontozott, ritmikus közreműködése mellett vitte. Fontos eltérést mutatott még a zenekar egyedi dinamikája és hangsúlykezelése, a zenészek az eredeti dallamba több népzenei elemet vittek. Ugyanakkor a tempó a pengetős hangszerek miatt még gyorsabbnak és virtuózabbnak tűnt, mint más hangszerelésekben. A zenekar összeszokottságához, különösen a két harmonikás, a prímtamburás és a tamburabőgős felkészültségéhez egy pillanatig sem fért kétség. A zenekar a folytatásban délszláv, bunyevác népzenei darabokat adott elő, majd a produkciót a Zvonko Bogdan dalaiból való válogatás zárta. A zenekar tagjainak nevét is érdemes megjegyezni: ifj. Balogh János harmonika, Gombár Martin basszprímtambura, Kárpáti Viktor basszprímtambura, Kárpáti Rómeo tamburakontra, Sipos Bence tamburabőgő. A művészeti vezető Agatics Krunoszláv, Kityó, harmonika. A zenekar mentora Mihálovics Ferenc.
A folytatásban a horvátzsidányról érkezett Židanske Zvijezdice Tamburazenekar lépett színpadra.
Az együttesnek 32 tagja van, de ezúttal a Dusnokhoz több szállal kötődő Steiner Márkó vezetőjükkel, egyben tanítómesterükkel nyolcas formációban léptek színpadra. Műsorukon Horvátzsidány és a környező falvak szokásait, népdalait, a horvát kultúrát őrző darabok szerepeltek. A zenekar összeszokottságát, profizmusát a hangszeres zene és az ének kitűnő egysége reprezentálta.
A következő fellépő a bátai Pántlika zenekar lett volna, ám mivel hárman lebetegedtek a zenekarból, a dusnoki Zabavna Industria egykori alapító tagjai egy vendég előadóval kiegészülve adtak egy rögtönzött műsort.
Hogy a tamburások csak egykor, úgy 15 éve zenéltek együtt, az talán soha nem derül ki, ha Pozsonyi Dávid ezt nem hangsúlyozza. A Szabó Ádám, a horvátzsidányi Steiner Márkó, Pozsonyi Dávid és a bőgősnek beállt harmonikás, Agatics Krunoszláv, Kityó előadásában a közönség nem csak egy összeszokott tamburazenekart, de még kitűnő szólóénekeseket is hallhatott. Igazi örömzenében volt része, ami láthatóan nosztalgiával teli érzéseket váltott ki az egykori zenekar tagjaiból.
-A mohácsi Radost zenekar egy izgalmas utazásra repít az egész Balkánon, amely az autentikus mohácsi sokac tamburazenétől, Szerbia és Bosznia füstös kávéházain keresztül egészen a heves Makedón lakodalmakig vezet. A 2002-ben alakult zenekar a délszláv zenében is elismert – hangzott el a műsorvezető felvezetőjében, majd Gubik Gréta prímatambura, ének, Sztepanov Radován prímtambura, basszprímtambura, Halmai Ádám harmonika, ének, Stivics-Nagy Milán harmonika, Bárdos Vince tamburabrács, Szajcsán Lukács néhány perc múlva igazolta mindazt, amit a bevezetőben elmondtak.
Ha lett volna közönségdíj, a tapsból ítélve azt ezen az esten valószínűleg ez a zenekar nyerte volna.
A csak lassan elülő ováció és taps még alig ért véget, amikor az összes zenekar valamennyi zenésze színpadra állt, és egy közös, a nézőközönség soraiban jól ismert délszláv dalcsokorral búcsúzott a tizenegyedik Dusnoki Tamburafesztiváltól.
Kiemelést érdemel, hogy az egyes zenekarok tagjai a kiállásoknál, például harmonika, tambura, ének, szólistaként is figyelemre méltó tehetségükről adtak tanúbizonyságot.
A jó hangulatú koncert után a hajnalig tartó táncház és a bál következett, az esten ezúttal is a főszervező, a Zabavna Industrija pengette a talpalávalót.