Geopolitika első kézből Benyhe István szakértővel – Izgalmas, a világpolitikát meghatározó kérdések kerültek terítékre Kalocsán

Az eseményt dr. Bagó Zoltán nyitotta meg, és mintegy felvezetőként, a mellette helyet foglaló két személyiség igencsak elismerésre méltó szakmai és politikai pályafutását bemutatta.

Ha szabad élni egy közbeeső személyes megjegyzéssel: a nagy ívű, közérthetően és kitűnő stílusban elhangzó, rendkívül sok új információt tartalmazó előadást hallgatva mások mellett a tudósító is alig várta, hogy a kötetet a kezébe vegye, amit immár végigolvasva a közélet iránt érdeklődőknek jó szívvel ajánl!

Kitekintés a világra

A több mint egy órás előadás a napóleoni időket felölelő történelmi visszatekintéssel, az akkori és az azt követő geopolitikai kérdések bemutatásával kezdődött.

A későbbiekben aztán kiderült, alappal, ugyanis azt az időszakot laikus szóhasználattal a modern geopolitika „bölcsőjének”, kezdetének tekinthetjük. Ugyan a végső konklúzió levonása akkor még messze volt, de az előadás végére a hallgatóság nagy része arra megállapításra jutott: a nagyvilág, ezen belül Magyarország mai helyzetének megértéséhez, kül - és belpolitikája tervezéséhez nagyon fontos, hogy értsük a legfontosabb hatalmi stratégiai lépések mozgatórugóit. Hazánk adottságai miatt nem próbálkozzon olyan politikával, amely direkt módon szembe menne a nagy hatalmi központokkal.

Két érdekrendszer – tengeri és szárazföldi hatalmak

Benyhe István előadásának első feléből az rajzolódott ki, hogy a világ két érdekrendszerre, tengeri és szárazföldi hatalmakra osztható, gyakorlatilag napjainkban is ezek egymásnak feszülése zajlik. A tengeri hatalmak, élükön az Egyesült Államokkal és Nagy-Britanniával az első világháború után szinte teljesen ellenőrzésük alá vonták a világkereskedelem fő útvonalait, és mindent megtettek, hogy a legfontosabb tömegáruk szállítása tengeren történjen. Azokon a tengereken, amelyeket katonai értelemben szinte száz százalékban ők ellenőriznek. A szerző szerint az áruszállítás 90 százaléka ma is a tengereken zajlik.

Katonai támaszpontok hálózata

A tengeri hajózás uralma és biztonsága érdekében az angolszász országok katonai támaszpontok hálózatát működtetik.

Csak az Egyesült Államoknak több mint 700 (!) támaszpontja van Eurázsia körül, amelyek a kereskedelmi utakat biztosítják, de az USA-nak összesen több mint 900 (!) ilyen támaszpontja működik. Érdekes kontraszt, hogy a szárazföldi hatalmakhoz sorolt Oroszországnak csupán egy támaszpontja van Szíriában, de már az is csak nagyon korlátozottan működik. A tengeri hatalmak fékezik a három leginkább rivális erőcentrum, a szárazföldi hatalmak, Kína, Oroszország és az EU bekapcsolódását a tengeri kereskedelembe, a világ nyersanyagkészleteinek elosztásába, a tengeren túli piaci folyamatokban való aktívabb részvételben.

„Fojtópontok”, a tengeri szorosok uralma létfontosságú!

A szerző szerint a tengeri hatalmak bezárták a szárazföldi hatalmakat a saját országukba, és nem engedik őket a tengerre, csak az általuk szabályozott módon. Ezért valósították meg az úgynevezett „fojtópontokat”, a földrajzi tengeri szorosok ellenőrzését, mert ha úgy gondolják, hogy a szárazföldi hatalmak számukra nem kedvező módon politizálnak, akkor egyszerűen nem engedik át őket ezeken a szorosokon. Emiatt a szárazföldi nagyhatalmak, köztük Kína azt tudják tenni, hogy olyan belső útvonalakat, autópályákat, vasúti vonalakat, csőhálózatokat építenek, fejlesztik a légiközlekedést, hogy ne szoruljon rá arra, hogy az ellátásuk, kereskedelmük a fojtópontokon áthaladás függvénye legyen. Ha a fojtópontoknak a fenyegető rémét kiiktatják azzal, hogy szárazföldön szállítanak, akkor ezzel gyakorlatilag sebezhetetlenné válnak.
Benyhe István megállapítása szerint a konfliktus alapját tehát az adja, hogy a tengeri hatalmaknak meg kell akadályozni, de legalábbis fékezni kell, hogy az áruszállítás a tengerről átterelődjön a szárazföldre.

Elsősorban Kína volt az, amely már annyira modernizálódott, hogy kiépítette a szárazföldi útvonalakat, amelyet úgy hívunk, hogy Új selyemút. Ez azt jelenti, hogy nagysebességű vasúttal, légiközlekedéssel, csővezetékekkel, autópályákkal el tudnak jutni például Sanghajtól Rotterdamig.

A tengeri hatalmak legfőbb kihívója Kína

Benyhe István rámutatott: közhely, hogy az angolszász politika két világháborút is vállalt annak érdekében, hogy az európai kontinens és az orosz (később szovjet) birodalom szoros gazdasági összeforrását, hatalmi-gazdasági egységgé válását megakadályozza. Mindig fontos volt, hogy ehhez megfelelő szövetségeseket találjanak az európai államok között. A legfontosabb cél a gazdasági és műszaki értelemben legnagyobb potenciállal rendelkező Németország és a szinte korlátlan nyersanyagkészlettel és emberi tartalékokkal rendelkező Oroszország szétválasztása volt. A szerző szerint Franciaország mindkét háborúban tengeri hatalomként viselkedett, noha érdekei inkább a kontinenshez kötötték volna. Japán az első világháború után szintén tengeri hatalomként viselkedett, de létérdekeit nem tudta szinkronba hozni a világot valójában uraló - lényegében angolszász – tengeri hatalmakkal. Így mind adottságai, mind távlati érdekei ellenére katonai konfliktusba keveredett velük. Mindez a későbbi fejlődését döntően meghatározta.
A folytatásból aztán kiderült, hogy a Közel- és Közép-Kelet országainak helyzete alárendelt ebben a kontextusban.  Destabilizálásuk növeli a körülöttük bábáskodó nagyhatalmak befolyását, csökkenti annak az esélyét, hogy önálló irányválasztással valamelyik fél regionális szerepe felértékelődjön.
A geopolitikusszerint Izrael helyzetének megerősítése ma még ugyancsak a tengeri hatalmak érdekében áll. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a vallás szerepének túlhangsúlyozása ugyancsak a destabilizálás eszköze, s mint ilyen, a tengeri hatalmakat szolgálja. Irán volt az egyetlen kivétel, ahol mind a két fél - tengeri és szárazföldi - kellően óvatos volt, de az elmúlt hetek tükrében ez már nem igaz.
Fontos megérteni azt is, hogy Pakisztán, India és Kína, mint Közép-Ázsia előszobája, kiemelt szerepet játszik. A korábbi szovjet behatolást felváltotta az amerikai, illetve ma már nemzetközi (NATO), de a lényeg nem változott: az atlanti erők azért vannak ott, hogy mások (oroszok, kínaiak) be ne hatolhassanak.
Az előadó hangsúlyozta, hogy ma a tengeri hatalmak legfőbb kihívója Kína. Óvatos politikával, látszólag a fennálló világrend szabályai szerint lép, de lépéseinek következményei – például mesterséges szigetek létrehozása a tengeri határai kiterjesztésére, érdekkörébe vonására - hosszabb távon a világrendet a maga javára kívánja/fogja megváltoztatni.

Célja a tengeri hatalmak gyengítése anélkül, hogy lépései tűrhetetlen kihívást, háborús okot jelentenének ezeknek a hatalmaknak. Ma Kína olyan technikai és technológiai nagyhatalom, amely a világon egyelőre még domináns amerikai dollár gyengítése érdekében a saját valutáját is világpénzzé szeretné fejleszteni. Ezzel a dollár egyeduralmához intéz kihívást. Külön nemzetközi fejlesztési bankot szervez az ázsiai igények kielégítésére, amely hosszabb távon az egész világon alternatívája lehet a Világbanknak, IMF-nek.

Új selyemút

Kína Új selyemút terve már geopolitikai indíttatású is.

Célja, hogy a világkereskedelem egy részét a tengerekről a szárazföldre terelje át! Benyhe István azt mondja: ha ezt csak 10-15 százalékban sikerül szárazföldi vagy légi szállításra átterelni, akkor hatalmas gazdasági erő, és a vele járó hatalom kerülhet a szárazfödi hatalmak és az eurázsiai együttműködés kezébe. Szerinte erre próbálnak most a világ urai megoldást találni. A tengeri hatalmak megpróbálják pillanatnyi katonai fölényüket és a világ kiszolgáltatott helyzetét felhasználni arra, hogy további évekre, évtizedekre bebiztosítja a fölényben lévő helyzetüket.

India az önálló nagyhatalom

A továbbiakban szó volt még India növekvő geopolitikai és demográfiai súlyáról és azon igyekezetéről, hogy önállóságát meg kívánja tartani. A NATO tag Törökország helyzete speciális, de az ország is a szárazföldi hatalmakat erősíti. Miután az előadó a geopolitikai helyzetet további aspektusokból is megvizsgálta, Magyarország geopolitikai helyzetére tért át.

Magyarország helyzete – A lényeg a nemzet megtartása!

Az eddig elhangzottak sokat segítettek abban, hogy a hallgatóság eligazodjon a geopolitika bonyolult folyamataiban, de természetesen sokan várták, hogy szó essen Magyarországról is. Törvényszerű volt tehát, hogy Benyhe István ezt a kérdéskört is kitárgyalja. Arra a kérdésre: Hogyan kell helyesen politizálni Szent István országában ahhoz, hogy a következő ezer év is biztosítva legyen?- a választ maga próbálta megadni. Szerinte a lényeg a nemzet megtartása! Meglátása szerint az a gazdasági háttér, ami ma Magyarországon van, nem elegendő ahhoz az életszínvonalhoz, amit pillanatnyilag az ország lakói élveznek. Az ország erőforrásai sem elégségesek ehhez az életszínvonalhoz. Utoljára az 1900-as évek elején volt olyan, hogy a magyar és a világ átlag-életszínvonal közel szinkronban volt egymással. Ma az ország erőforrásai ezt nem tudják biztosítani. Ehhez azt kell tennünk, hogy kereskedünk. A magyar kereskedelmi rendszert az működteti, hogy részben egyedülálló termékeket tudunk előállítani. Ehhez azonban döntően szénhidrogén alapú energiára van szükség. A mostani életszínvonalhoz tehát elektromos áram és üzemanyag kell. Biztosítani kell a szénhidrogénforrásokat, áramforrásokat, és a lelki erőforrásokat is ahhoz, hogy az esetleges megpróbáltatásokat elviseljük.

Nagy szükség van a nemzeti önazonosságra

Benyhe István szerint a világban erre azok a népek képesek, akik „önazonosak”. Szerinte rajtunk kívül ilyen Izrael és Japán. Ezek összekapaszkodnak, saját kultúrájukban élnek és nem engedik magukat fellazítani. Magyarország olyan ország, amelynek ezer éve egységes kultúrája, vallása, nyelve, „szenvedéstörténete” van, tehát alkalmas arra, hogy önazonos legyen. Nem agresszív ország, senki felé nem viszonyul erőszakosan, senkit nem akar elfoglalni. Ezt az önazonosságot igazolja: senki nem gondolta volna, hogy 106 évvel Trianon után még mindig jelentős magyar közösségek vannak a határon túl. Ez egyszerűen példátlan.
Ha tehát azt nézzük, hogy Magyarországnak mit kell tennie a tengeri és a szárazföldi hatalmak ütközőzónájában, ahhoz tudni kell, hogy Magyarország semmilyen szempontból nem érdekes a tengeri országok számára. Európa közepén szárazföldiek és kicsik vagyunk, valójában „kavics vagyunk a cipőjükben”. Viszont a szárazföldi országok számára Magyarország fontos ország, mert tranzit ország.

Magyarországnak elsődlegesen Németországra, Oroszországra, Törökországra, másodlagosan Kínára kell figyelnie

Benyhe István szerint ebben a helyzetben kell kapcsolatot építenünk a szárazföldi hatalmak felé és valamilyen egyezségre jutni a tengeri hatalmakkal. Magyarországnak elsődlegesen ma Németországra, Oroszországra, Törökországra kell figyelni alapvetően. Másodlagos preferenciák – elsősorban az itt lakó népesség miatt – Izrael, az angolszáz országok, mert a NATO tagja vagyunk, és Kína, amely immár vitathatatlanul a modernitás, a technológiai fejlődés élén áll. Ha ezek a területek le vannak fedve békés, normális kapcsolatokkal, Magyarország nem fog megrendülni akkor sem, ha olyan erők próbálják megrendíteni, mint az orosz-ukrán háború, vagy hogy elzárják a Barátság kőolajvezetéket, avagy hogy Szlovákiában ma hoznak egy olyan törvényt, hogy a Benes dekrétumokat életben tartják.
A geopolitikai szakértő szerint Magyarország abban a szerencsés helyzetben van, hogy rendelkezik egy olyan politikai elittel, akinek egyrészt van történelmi tudata, másrészt pedig van egy olyan reális félelemtudata, mely meggátolja abban, hogy ész nélkül belesodródjon valami visszafordíthatatlanba. Szerinte az egyetlen megoldás, ha Magyarország továbbra is igyekszik kerülni a durva konfliktusokban való szerepvállalást, megőrzi a területen kívüliséget olyan kérdésekben, melyekre nincs ráhatása, és amelyekben nincs nemzeti érdeke. Csak így biztosítható a béke és a nyugalom, s ezzel az ország jövője! – zárta előadását ezekkel a gondolatokkal Benyhe István.

A fórum a házigazda, dr. Bagó Zoltán

és Tirts Tamás

külföldi, közte kínai személyes tapasztalatokon nyugvó kiegészítésével, a kérdések megválaszolásával, majd író-olvasó találkozó lévén Benyhe István: Geopolitika – Mit, miért, hogyan című könyvének dedikálásával zárult.

Képgaléria megtekintése (22 db kép)