Kitűnő hangulatú hagyományőrző disznótor Homokmégyen – A legkisebbek is izgalommal várták

Az eseménynek aligha találhattak volna jobb helyszínt, mint a művelődési ház udvarát az ottani nagy fedett térrel és a nagyobb rendezvényeket kiszolgáló hagyományos, rőzsével felfűtött kemencével.

Személyes tapasztalatunk, az esti vacsorához 120 főre megterített asztalok a bizonyíték arra, hogy faluhelyen még ma is a disznóvágás az egyik legtöbb embert megmozgató közösségi és családi esemény. Kis település lévén a délelőtti temetés a résztvevők számára ezekben az órákban rányomta a bélyegét.

Vigné Romsics Beáta alpolgármester, egyben a hagyományőrzők vezetője elmondta:

A disznótorokon régebben, de több családban a mai napig a rokonok számára szinte kötelező, hogy legalább az esti vacsorán részt vegyenek. Az ízletes és bőséges hagyományos disznótoros vacsora közös elfogyasztása egykor a család egységét, összetartozását is szimbolizálta. Örömmel töltötte el a rokonságot, hogy szeretteiknek szinte egész évre biztosítva van az élelme.

Az alpolgármester szerint a hagyományőrzők szándékosan ragaszkodtak ahhoz, hogy a valamennyi korosztályt mágnesként vonzó disznótoron minél több legyen az óvodás és az iskoláskorú gyermek. Közülük többen bár vidéken élnek, ide születtek, mégis a szokások megváltozása miatt itt kóstolhatnak bele a hagyományos falusi disznótor máshoz nem hasonlítható élményébe.

A sertés tisztításával, bontásával és feldolgozásával járó munka dandárját Geri Róbert böllér irányításával végezték.

A november vége óta a több mint hatvanadik sertést feldolgozó böllér szóban is elmagyarázták, hogy mikor, mi, milyen sorrendben történik. Mint mondta, nehéz lenne téveszteni, hiszen nagyapja, apja irányítása mellett már tizenévesen belekóstolt a disznóvágás valamennyi munkarészébe. Az idei hagyományőrző disznótor ismét  azt bebizonyítja, hogy ezek az alkalmak nem csupán az étel elkészítéséről szólnak, hanem a helyi közösség összetartó erejéről, az emlékek felidézéséről és a közös élmények megéléséről. Az ilyen események segítenek abban, hogy a múlt értékei a jelenben is élőek maradjanak.

Mi kicsit későn érkeztünk. Az asszonyok akkor már készítették a hagymás sültvérből, tárcsán sütött májból, kemencében készült pecsenyéből, friss kenyérből, pogácsából álló reggelit.

Azt is láthattuk, hogy a tisztára mosott sertés bontása milyen nagy szakértelmet igényel. A konyha számára is megfelelő részekre bontották a disznót - így lett fej, tokaszalonna, háj, oldalas, sonka, szalonna, csülök, köröm, lapocka. A disznó fejét és a belsőségeket, a kisebb húsdarabokat a megtisztításuk után abálták, ez adta a hurka alapanyagát. A tokaszalonna is az abalébe került, amiből persze szalonna készült sóval, fokhagymával, paprikával ízesítve.

A böllér azt is megosztotta velünk, hogy vacsorára mi kerül az asztalra: orjaleves, 300 töltelékes töltött káposzta, majd sülthurka és sültkolbász, végül a házi sütemények.

Mindeközben a művelődési ház előcsarnokában az asszonyok, a gyerekek érdeklődése közepette készítették a hájas tésztát, amiből a különböző ízesítésű, a nagy mennyiség miatt a napközis konyhában kisütött hájas „papsapkák”, mint a disznótoros vacsorát záró édességek készültek.

A végig kitűnő hangulatú homokmégyi hagyományőrző disznótor a disznótoros vacsorával az esti órákban nótázással, koccintgatásokkal ért véget.

Képgaléria megtekintése (52 db kép)