Megható, különleges megemlékezést tartottak a holokauszt kalocsai áldozatainak emlékére

Az eseményen a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége képviseletében jelen volt Fináli Gábor rabbi és Klavanszkij Anatolij kántor, a választott tisztségviselők közül Judák Zsolt (TISZA Párt) országgyűlési képviselő, dr. Vincze András Kalocsa város alpolgármestere, dr. Magóné Tóth Gyöngyi és Bolvári Ferdinánd önkormányzati képviselők.

Radnóti sorai nyitották meg az emlékezés perceit

A megemlékezés alaphangulatát a Madainé Szilágyi Anita, a Kalocsai Thália Társulat tagja előadásában elhangzó Radnóti Miklós vers, az À la recherche adta meg. Radnóti a tábor embertelen körülményei között rímekbe szedve idézte fel a költőbarátokat, az otthon biztonságát, azt a békés polgári létet, amelyet a holokauszt semmisített meg. A vers 1944. augusztus 17-én, a szerbiai Bor melletti munkaszolgálatos táborban született, alig néhány hónappal a költő meggyilkolása előtt.

„Kötelességünk emlékezni!”

Elsőként dr. Vincze András alpolgármester osztotta meg emlékező gondolatait a jelenlévőkkel.

Beszédében hangsúlyozta:

„A kalocsai zsidóság szerves része volt a város életének. Jelen voltak a kereskedelemben, a gazdaságban, a közéletben, a kulturális és társadalmi életben. Dolgoztak, családot alapítottak, gyermekeiket nevelték, és ugyanúgy formálták Kalocsa történetét, mint a város bármely más polgára. Városunk mindennapjaihoz tartoztak” – fogalmazott.

Emlékeztetett arra is, hogy a XX. század legsötétebb időszaka tragikus fordulatot hozott. Az egyre szigorodó kirekesztő intézkedések, a jogfosztás és végül a deportálások következtében a kalocsai zsidó közösség nagy része elpusztult.

– 1944 tavaszán és nyarán embereket szakítottak ki otthonaikból, családokat választottak el egymástól. Olyan embereket hurcoltak el, akik addig ismerősök, munkatársak, szomszédok, barátok voltak. Sokan közülük soha nem tértek vissza – mondta.

Az alpolgármester külön szólt azokról az idősekről, fiatalokról, szülőkről és gyermekekről, akiknek egyetlen „bűnük” származásuk és vallásuk volt.

Dr. Vincze András beszédében kiemelte: a megemlékezés nem képes megváltoztatni a múltat, nem hozhatja vissza az áldozatokat és nem pótolhatja az elveszített életeket. Segíthet azonban abban, hogy a tragédia emléke soha ne halványuljon el.

– Fontos, hogy újra és újra kimondjuk a történteket. Fontos, hogy megőrizzük az áldozatok emlékét és továbbadjuk a következő nemzedékeknek: hova vezethet a gyűlölet, a kirekesztés és az emberi méltóság semmibe vétele – hangsúlyozta.

Az alpolgármesterbeszédét azzal zárta: Kalocsa tisztelettel őrzi egykori zsidó polgárainak emlékét, felelőssége van abban, hogy a fiatalabb nemzedékek is megismerjék történetüket.

– Őrizzük meg emléküket, őrizzük meg nevüket, őrizzük meg történetüket!  –szólt a zárógondolatként megfogalmazott felhívás.

Egy túlélő története a történelem árnyékából

A folytatásban dr. Magóné Tóth Gyöngyi önkormányzati képviselő saját, a holokauszt kalocsai áldozatairól írt, Zsidók Kalocsán és környékén című könyvéből olvasott fel egy részletet. A könyv egyik legfontosabb eredménye, hogy a szerző a világ különböző pontjain élő holokauszt túlélőket és leszármazottaikat is felkutatta.

Az idézet egy Kanadában élő, Kalocsán született holokauszt túlélővel készített interjúból származott. A megrendítő visszaemlékezést Kanadában 2008-ban rögzítették. Az azóta elhunyt Székely István önmagáról és a saját Schwarz, magyarosítva Székely családjáról beszélt. Érzékletesen mutatta be azt a kiszolgáltatottságot, félelmet és bizonytalanságot, amely emberek ezreinek mindennapjává vált a vészkorszak idején. Dr. Magóné,a könyv szerzője az interjúval egy olyan ember életútját tárta a hallgatóság elé, akinek élete a munkatáborban, majd a menetben hajszálon múlt, és aki szinte csodával határos módon élte túl az embertelenség éveit.

Az emlékezés és a felelősség üzenete

A megemlékezés Klavanszkij Anatolij kántor közreműködésével, Fináli Gábor rabbi beszédével folytatódott.

A rabbi a zsidó közösségek tragikus sorsát idézte fel, ugyanakkor a jelen felé is fordult. Arról szólt, hogy a mai társadalom miként őrizheti méltó módon az elhurcoltak emlékét, milyen felelőssége van abban, hogy a gyűlölet, a kirekesztés és az embertelenség soha többé ne ismétlődhessen meg.

Szavai arra emlékeztettek, hogy az emlékezés nem pusztán a múltról szól, hanem a jelen erkölcsi kötelessége is.

Személyes vallomás és egy gitár hangja

A hivatalos beszédeket követően különleges, sokak számára meglepő pillanat következett.

Judák Zsolt országgyűlési képviselő amatőr gitárosként, előadóként egy, az alkalomhoz illő Gerendás Péter dalt adott elő. A dallamok csendesen, mégis mély erővel töltötték meg a teret, és sajátos módon kapcsolódtak az emlékezés perceihez.

A képviselő a zsidósághoz való személyes, családi kötődéséről is beszélt. Elmondta, hogy egyik felmenője révén erdélyi zsidó családból származik, a család a trianoni békediktátum után Kalocsán telepedett le.

– Fele részben magam is zsidó származású vagyok, és ezt büszkén vallom és élem meg– mondta.

A produkció után dr. Magóné Tóth Gyöngyi a könyve egy példánya átnyújtásával köszönte meg, hogy a képviselő kérésére vállalta:  a megemlékezés pillanatait fellépésével teszi még emelkedettebbé.

Koszorúk, csendes főhajtás

A megemlékezés végén a résztvevők koszorúzással fejezték ki tiszteletüket az áldozatok emléke előtt.

Elsőként Kalocsa Város Önkormányzata nevében dr. Magóné Tóth Gyöngyi és Bolvári Ferdinánd önkormányzati képviselők helyezték el az emlékezés koszorúját.

A folytatásban Judák Zsolt önkormányzati képviselő és munkatársa koszorúzott.

A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége részéről Fináli Gábor rabbi és Klavanszkij Anatolij kántor rótta le kegyeletét az emlékműnél,

majd a városból és a környékről érkezett résztvevők helyezték el virágaikat, mécseseiket és a zsidó hagyományokban élő kavicsot.

A kavics ilyenkor azt üzeni, hogy az áldozatok emléke él, a látogató nem csak tiszteletét teszi, hanem jelképesen továbbadja az emlékezés kötelességét.

Képgaléria megtekintése (58 db kép)