
A főpásztor köszöntő szavai után Szent János evangéliumából olvasták fel azt a részletet, amelyben Jézus az utolsó vacsorán tanítványaitól elbúcsúzik, és ígéretet tesz, hogy miután elmegy és helyet készít az övéinek, visszatér majd értük és magával viszi őket, végül kijelenti:
„Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.”
A temetőlátogatók gyűrűjében magtartott szertartáson homíliáját dr. Bábel Balázs érsek erre az evangéliumi üzenetre fűzte fel.
-Kedves Testvérek! Két szorosan egymásba kapcsolódó ünnepünk van ma és holnap. Mindenszentek napja és Halottak napja, mind a kettő kifejezetten katolikus ünnep. A nyugati civilizációban megünnepeljük azokat, akik már az Úrnál vannak, de nem feledkezünk meg azokról, akik még nem jutottak oda, de minden reményük abban van, hogy ők is eljutnakés majd mi is eljutunk oda – mondta az érsek, majd
bibliai példákon keresztül mutatta be, hogyan alakult ki a halottak napjánakünnepe imádsággal, emlékezéssel, reménnyel és hittel.
Mint elhangzott:
„A temető az a hely, ahol nem lehet világnézeti semlegességgel járni, mert vagy úgy járja az ember a temetőt, hogy hisz, vagy pedig lemondóan, hogy itt van mindennek a vége, a halál után jön a teljes pusztulás, a teljes enyészet. A mai ember nem akar ezzel szembenézni, és ha a halál mégis eléri – mert mindenkit elér, kíméletlenül – olyan kétségbeesetté válik, hogy pszichoterapeutát, gyászfeldolgozást segítőt kell fogadnia, hogy föl tudja dolgozni, ami történt. Amíg az emberek mélyebben hittek, egyértelmű volt számukra a halál, a temetés, a feltámadásés az örök élet. Mi ebben a hitben vagyunk, és amikor azt kívánjuk halottainknak, hogy „nyugodjanak békében, az örök világosság fényeskedjék nekik”, akkor nem csak arról van szó, hogy ne háborgassák a sírtjukat, hanem hogy eljussanak Isten országának nyugalmába, abba a békébe, ahol megszűnik az ember szenvedése, eljut a szeretet világába, amelyben Isten öröktőlél – mondta dr. Bábel Balázs érsek, hozzátéve:
A világosság is bibliai módon értendő - a kivilágított temető is egy mély szimbólum, mert a szentírásban a világosság maga az Isten. Ennek ellentéte a sötétség, mely olyan jelkép, ami magától értendő, ahol nem találja az ember élete célját, életében csak tévutakat jár be. A sötétségben, a halál völgyeiben járóknak hozta el Krisztus az örömhírt, a világosságot – zárta a gondolatsort ezekkel a szavakkal az érsek.
A Mindenszentek napi szertartás további részeit is az az érsek szavaiból visszhangzó üzenet hatotta át, amelyet a katolikus temetők bejáratainál olvashatunk: Feltámadunk!
Ez a szó fejezi ki talán a legjobban, hogyMindenszentek és Halottak napja a hívő ember számára nem csupán a gyász, az emlékezés, hanem a remény ünnepe. A halál nem a vég, hanem az örök élet kapuja, ahol újra találkozhatunk szeretteinkkel.
Az ünnep alkalmából az érsek arra buzdította a jelenlévőket, hogy Halottak napján ne csupán a sírokat díszítsék fel, hanem a lelküket is töltsék meg imával és szeretettel.
A szertartás végén a hívek közösen imádkoztak elhunyt szeretteikért, hozzátartozóikért és valamennyi elhunyt hívőért.
A Mi Atyánk közös imádkozása után ki-ki gyertyát gyújtott saját szerettei sírjánál. A különösen enyhe, napos időjárásban ezúttal nem fagytak el a virágok, így csodás virágdíszben, gyertyák tízezrei által kivilágítva láthatta a temetőt, aki a két napon kilátogatott a kalocsaisírkertbe.