Miniszterelnöki látogatással, ökumenikus istentisztelettel, az összetartozás üzenetével zárult a XXVII. Dunaszentbenedeki Falunap – Magyar Péter: Dunaszentbenedek nélkül nem valósulhatott volna meg a fenékküszöb építése

Mint fogalmazott: „Dunaszentbenedek nélkül nem valósulhatott volna meg a fenékküszöb építése.”

A miniszterelnök a korábbi látogatásihoz hasonlóan ezúttal is kötetlenül beszélgetett a falunap résztvevőivel, több családdal közös fotót készített.

Vasárnapra, az ökumenikus istentisztelet kezdetére már egyértelművé vált: az idei falunap legnagyobb visszhangot kiváltó eseménye a miniszterelnök látogatása volt.

„Isten országa itt, közöttetek van”

A XXVII. Dunaszentbenedeki Falunap programsorozatnak méltó és felemelő lezárása volt a 10 órakor kezdődő ökumenikus istentisztelet, amelynek a dunaszentbenedeki református templom adott helyet. A közös alkalmon a református és a katolikus vallásúak, Martonyi-Szabó Gabriella alpolgármester és a képviselő-testület tagjai együtt imádkoztak, énekeltek és adtak hálát Istennek a település közösségéért, a békességért és az összetartozásért.

Az istentiszteleten közreműködött Tóth Imre Zita református lelkész, Szaniszló Tibor római katolikus plébános, valamint Mogdu Petru, vagy ahogy a hívek szólítják, Péter atya, Fajsz plébánosa. Az ünnepi alkalom zenei szolgálatát az érsekcsanádi Ganim család látta el. A katolikus család tagjai együtt zenélnek, egymás kiegészítve szolgálják az egyházi alkalmakat. Az édesapa gitáron kíséri az énekeket, az édesanya énekel, a lányuk fuvolán, a fiuk pedig trombitán működik közre. A zenei aláfestést Szabó Tamás basszusgitáron tette teljessé.

„Jó együtt lenni, együtt dicsérni Istent”

Az ökumenikus istentiszteletet Tóth Imre Zita, a dunaszentbenedeki református gyülekezet lelkésze nyitotta meg. Köszöntőjében annak örömét hangsúlyozta, hogy ezen a vasárnapon a különböző keresztény felekezetek hívei együtt lehetnek, együtt imádkozhatnak és együtt dicsérhetik Istent.

A lelkész asszony szavai egyben az egész alkalom üzenetét is megfogalmazták: jó együtt lenni, együtt énekelni, imádkozni és Istent dicsérni. Szerinte az ökumenikus együttlét ugyanis arra is lehetőséget ad, hogy a keresztény közösségek ne azt keressék, ami elválasztja, hanem azt, ami összeköti őket.

„Isten országa itt, közöttetek van”

A folytatásban az eseményen kántorként is közreműködő Szaniszló Tibor római katolikus plébános a szószékről szólt a hívekhez. Az atya Lukács evangéliumának 17. fejezetéből választott igeszakaszt, amelyben a farizeusok azt kérdezik Jézustól: mikor jön el Isten országa?

Jézus válasza egyértelmű: „Isten országa nem jön el szembetűnő módon… mert Isten országa itt, közöttetek van.”

A plébános homíliájában ennek az üzenetnek a mélységét bontotta ki. Arra mutatott rá, hogy Isten országa nem valamiféle távoli, elérhetetlen valóság, hanem ott van közöttünk, ahol az emberek hisznek, remélnek és szeretnek, ahol képesek egymás felé fordulni, és ahol a közösség tagjai nem egymás ellen, hanem egymásért cselekszenek.

Szaniszló Tibor arról is beszélt, milyen könnyű mások hibáit és hiányosságait észrevenni, miközben sokkal nehezebb önmagunkkal szembenézni. A keresztény embernek azonban saját életét is folyamatosan vizsgálnia kell, és törekednie arra, hogy ne a másikban keresse a hibát.

A szeretet az, ami összeköt

A homília egyik fontos gondolata az ökumené jelentősége volt. A különböző felekezetek hagyományai, szertartásai és közösségi formái eltérhetnek egymástól, de a Krisztusba vetett hit és a szeretet olyan közös alap, amelyre együtt lehet építeni.

A plébános hangsúlyozta: fel kell ismernünk, hogy a másik ember ugyanolyan értékes, mint mi magunk – nem jobb, de nem is rosszabb nálunk. A keresztény ember feladata nem az ítélkezés, hanem a szeretet, az elfogadás és az egymás felé fordulás.

A szeretet pedig képes lebontani azokat a falakat, amelyeket az emberek, a közösségek és akár történelmi korszakok emeltek egymás közé.

A beszédben az a felismerés is hangsúlyt kapott, hogy a történelem, a civilizációk fejlődése, a hatalom és az emberi tudás önmagában nem teremthet valódi békességet. Ehhez szükség van arra a belső változásra is, amelyben az ember felismeri felelősségét Isten és embertársai iránt.

„Szeresd az Urat, a te Istenedet…”

A plébános a kereszténység egyik legfontosabb parancsára is emlékeztette a híveket: szeretni Istent teljes szívből, teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni a másik embert.

Ez lehet az a közös nevező is, amely a különböző keresztény közösségeket összeköti. Mert miközben különböző hagyományokból érkezünk, ugyanazt az Istent keressük, és ugyanazt a szeretetet szeretnénk megélni és továbbadni.

Közös imádság, közös áldás

Az istentisztelet végén Tóth Imre Zita református lelkész és Péter atya is áldást mondott a jelenlévőkre. Az áldásban különös hangsúlyt kapott a békesség gondolata.

A református lelkész rámutatott: a békesség nem azt jelenti, hogy életünkből eltűnnek a nehézségek és a konfliktusok. Sokkal inkább azt, hogy ezek között is képesek vagyunk elfogadni és továbbadni azt a békességet, amelyet Jézus kínál az embernek.

Az ökumenikus istentisztelet egyszerre szól a hitről, a szeretetről, a békességről és az összetartozásról.

A vasárnapi ökumenikus istentisztelet és annak üzenete méltó lezárása volt a XXVII. Dunaszentbenedeki Falunapnak: jó együtt lenni, jó együtt dicsérni Istent, és jó tudni, hogy ami összeköt bennünket, az erősebb annál, ami elválaszt.

Képgaléria megtekintése (21 db kép)