Százakat vonzott a Színházban és Negyvennyolcasok terén megrendezett március 15-i ünnepség

A színháztermet zsúfolásig megtöltő közönség az ünnepség nyitányaként közösen elénekelte a Himnuszt, majd a Kalocsai Fényi Gyula Általános Iskola Belvárosi Tagiskola számos elemében újszerű műsora következett.

A Filvig Ágnes tanár koreográfiája és betanítása szerint előadott irodalmi műsor már a jelmezeket tekintve is kitűnő esszenciáját adta az egykori forradalmi időknek. A fiúk talpig autentikus huszáregyenruhában, a lányok hófehér ruhában, széles nemzeti szalaggal a derekukon idézték fel a magyar történelem aranylapjaira került eseményeket. Az előadás egyik különlegessége az volt, hogy a fiatalok az irodalmi betéteken, a 48-as dalokon túl számos epizódba a katolikus liturgia imáit, illetve azoknak a negyvennyolcas eseményekre hangolt változatát hibátlan előadásmódban, mély átéléssel szőtték bele.

A mintegy 20 perces, 30 gyerek által lendületesen előadott összeállítás katarzisa nagyon sok résztvevő szemébe csalt könnyet, a közönség a produkciót szűnni nem akaró, erős tapssal ismerte el.

Mindez jól megágyazott Bóna Benedek, az idei városi szavalóverseny középiskola kategória első helyezettje és abszolút győztese szavalatának. A Nagyasszonyunk Katolikus Gimnázium tanulója kivételes, férfias orgánummal Petőfi Sándor: A magyar nemzet című versét szavalta el.

A folytatásban dr. Vincze Andrásnak, Kalocsa város alpolgármesterének ezúttal retorikai erényeit is megcsillantó ünnepi beszéde hangzott el. A városvezető ünnepi gondolataiból számos kalocsai vonatkozású, eddig talán sokak által nem tudott,információt ismerhettünk meg.

Az alpolgármesteri beszéd teljes terjedelmében az alábbiakban olvasható.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Kalocsaiak!

Március 15-én azokra a nemzeti hőseinkre emlékezünk, akik kellő bátorsággal és elszántsággal álltak ki elveikért és hazájukért.

1848. tavaszán emberek százai özönlöttek a magyar utcákra. Hazánkba is eljutott végre a felvilágosodás szele, a polgári gondolkodás, a szabadság, egyenlőség és testvériség szelleme.

Ebből született a reformkori eszmeiség, melyet Széchenyi István és Kossuth Lajos egyként képviselt.

Sok évszázadnyi széthúzás után végre összefogott magyar a magyarral, amely történelmünk egyik legszebb korszakát jelentette.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc gyökeres változást, a magyar társadalom tartós jólétét hozta el.

Büszkeséggel gondolhatunk vissza múltunkra, a márciusi ifjakra és a szabadságharc hőseire!

Tisztelt Megemlékezők!

1848-ban szeretett városunk sem maradt tétlen. A forradalom és szabadságharc történései Kalocsát is elérték.

A nemzetőrség országos megalakulása után 1848. májusában Kalocsán is megszervezték azt az egyszerű, hétköznapi emberekből álló honvédő nemzetőrséget, mely később egészen a Pákozdi csatáig vonult, majd a Dunai védvonal őrzésével bízták meg őket.

Az akkori kalocsai tanács úgy határozott, hogy 76 helyi újonc honvédet a város kasszájának terhére fizetséggel látnak el és velük együtt mindösszesen 700 hazafi vonult a szabadságharcba Kalocsáról és környékéről. Tisztelet a hősöknek!

Az eseményekben részt vett a kalocsai érsekség is. Feladatuk a dél - bácskai vidékre betörő szerb erők feltartóztatása volt.

Nádasdy Ferenc érsek és az egyházmegye hívei politikai nézetektől függetlenül, természetes szövetségesei lettek annak a magyar kormánynak, amely honvédségével és nemzetőrségével felvette a harcot.

Nem felejtjük azokat a káplánokat sem, akiket a szabadságharc bukását követően a császári hatóságok várbörtönre ítéltek, mert tevékenyen segítették a magyarok forradalmi ügyét.

Tisztelet a hősöknek!

Kedves Kalocsaiak!

A forradalmárok bátorsága ma is arra ösztönöz minket, hogy közösségként együtt dolgozzunk, erős, összetartó és fejlődő várost építsünk, működtessünk.

Természetesen vannak kihívások, amelyekkel hétköznapjainkban szembe kell néznünk. De ahogy elődeink képesek voltak összefogni a közös cél érdekében, úgy nekünk is kötelességünk ez. Mert egy jobb jövőt kell építenünk utódaink számára!

Ehhez szerencsére ma már nem fegyverek kellenek, hanem kitartó munka, szorgalom és tisztesség.

Sorsunkat ugyanakkor alapvetően meghatározza a szabadság tényleges megélése vagy éppen annak hiánya.

Manapság könnyű azt kimondani, hogy itt már szabadság van minden értelemben. Szabad a szólás, a véleménnyilvánítás, a tanulás, a mozgás, az utazás, az áruk és a munkerő áramlása… ezeket mind-mind tudjuk.

Ennek ellenére mégis az látható, hogy sok esetben mégsem tud a szabadság teljes mértékben és korlátok nélkül, az egyén szintjén érvényesülni, kiteljesedni.

Sokszor tapasztalhatjuk azt, hogy az ember a hétköznapjaiban sem meri megélni a szabadságot, a saját szabadságát!

Nem mondja ki, nem vállalja fel azt, ami az Ő őszinte véleménye és gondolata, adott esetben még a legegyszerűb dolgokban sem. Pedig ez lenne az első lépés!

Ugye mindannyian ismerjük, amikor azt halljuk valakitől, hogy „…van határozott véleményem, de jaj mit fognak majd ehhez szólni a többiek, a szomszéd, a kollégák, az ismerősök…”

Éppen ezért inkább NE…. NE is tudják meg, hogy mit mondtam, vagy akár csak gondoltam…

Sőt! „…mondja inkább más, viselje más a szavak felelősségét….” - ugye ez is ismerős?

Én ezt sajnálom! Nagyon sajnálom!

Ezzel a hozzáállással saját magunkat, saját jelenünket és jövőnket korlátozzuk le. És nem csak egyéni, hanem közösségi szinten is.

Ezen változtatnunk kell! Véleményünket mindig és minden körülmények között, bátran fel kell vállalnunk!

Szerintem nem olyan nehéz ez! De csak rajtunk múlik!   

Mindehhez pedig zárszóként azt kívánom mindannyiunknak, amit a márciusi ifjak is megfogalmaztak a 12 pont elején:

Legyen béke, szabadság és egyetértés!    - Kalocsán is!

Köszönöm, hogy meghallgattak!”

Az ünnepség második részében, immár a Negyvennyolcasok terén a koszorúk, virágok elhelyezésére került sor, a díszelgő katonák közreműködésével.

Elsőként dr. Bagó Zoltán polgármester, dr. Vincze András alpolgármester és Kákonyi István tanácsnok Kalocsa Város Önkormányzata nevében helyezett el koszorút az első felelős magyar kormány szoborcsoportja talapzatán.

Ezt követően az egyházak, a kisebbségi önkormányzatok, az iskolák, a város intézményei és gazdasági társaságai, a rendvédelmi szervek,.a pártok, egyesületek képviselői koszorúval és főhajtással rótták le kegyeletüket.

Az ünnepség a hagyományos, a Városi Tanács 1848. március 22-i ülésén elrendelt ingyenes borosztással ért véget, a késői utódok derűs beszélgetések közepette koccintgattak egymás és az ünnep tiszteletére.

Képgaléria megtekintése (66 db kép)