Ünnepélyesen felavatták Nagyidai Sztojka Ferenc író, költő, műfordító mellszobrát – Az alkotás a Búzapiac teret díszíti

Az ünnepség a magyar Himnusz eléneklésével, majd az immár hivatalosan is két cigány himnusz, a Zöld az erdő, zöld a hegy is kezdetű beás, illetve a Gelem, gelem című lovári himnusz meghallgatásával kezdődött. A két himnusz Nagy István, a Karaván Familia Együttes vezetője előadásában hangzott el.

Az 1855. március 12-én Uszódon született és 1929.január 13-án Uszódon elhunyt költő alakját Lakatos Zoltánné, a Kalocsai Thália Társulat vezetője Nagyidai Sztojka Ferenc: Jókai Mórhoz című versének elszavalásával idézte meg.

A mellszobor ünnepélyes avatása alkalmából elsőként dr. Bagó Zoltán polgármester mondott nagy ívű, a sokoldalú férfi munkásságát bemutató és méltató beszédet. A városvezető a közönség roma származású tagjait nemzetiségük nyelvén is köszöntötte.

Kalocsán hosszú idő óta nem avattak köztéri alkotást, ezért a beszédeket ezúttal szó szerint idézzük.

„Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

Tisztelt Vendégeink!
Kedves Kalocsaiak!

Pátyivále romnya táj roma!  Pátyivále ávripé dzsene! Kámle Kálocsáke manusa!

Ma egy különleges pillanat tanúi vagyunk. Olyan ember előtt tisztelgünk, akinek életműve túlmutat saját korán, és aki a roma és a magyar kultúra közös örökségének fontos alakja: Nagyidai Sztojka Ferenc, Fardi előtt hajtunk fejet.

Fardi költő, műfordító és nyelvészeti munkásságával maradandó értéket teremtett. Munkája hozzájárult a cigány nyelv megőrzéséhez és tudományos feldolgozásához, ezért méltó arra, hogy Kalocsán is emléket állítsunk neki.

Amikor ma Nagyidai Sztojka Ferenc, vagy ahogyan sokan ismerték, Fardi szobra előtt állunk, érdemes felidéznünk, hogy pontosan miért is olyan jelentős az ő életműve.

A 19. század második felében és a 20. század elején a roma származású emberek számára rendkívül korlátozott lehetőségek álltak rendelkezésre a tanulás, a tudományos munka vagy az irodalmi alkotás területén. Fardi ennek ellenére olyan tudást és műveltséget szerzett, amely saját korában is figyelemre méltónak számított.

Több nyelven beszélt és írt, verseket alkotott, fordításokkal foglalkozott, valamint jelentős nyelvészeti munkát végzett. Munkásságának legfontosabb eredménye a magyarországi cigány nyelv dokumentálásához kapcsolódik.

Nevéhez fűződik a „Romané álává”, vagyis a Magyar és cigány nyelv gyökszótára, amely a magyarországi romani nyelv egyik legkorábbi és legfontosabb nyomtatásban megjelent nyelvészeti emléke. Ez a munka nem pusztán egy egyszerű szótár volt. Fardi olyan korban vállalkozott a cigány nyelv szavainak összegyűjtésére, rendszerezésére és lejegyzésére, amikor a nyelvészeti kutatás lehetőségei jóval korlátozottabbak voltak, és amikor sokan még magát a cigány nyelvet sem tekintették tudományos vizsgálatra érdemes kulturális értéknek.

Az általa végzett munka hozzájárult ahhoz, hogy a magyarországi romani nyelv számos kifejezése, szóalakja és nyelvi sajátossága fennmaradjon az utókor számára. A kutatók ma is fontos forrásként tekintenek erre a munkára, mert bepillantást enged a korabeli cigány nyelvhasználatba és a magyarországi roma közösségek kulturális világába.

Fardi jelentőségét növeli, hogy munkássága hidat épített a magyar és a roma kultúra között. Nem elkülönülésben gondolkodott, hanem a kölcsönös megismerésben. Munkái azt bizonyítják, hogy a nyelv, az irodalom és a tudás képes összekötni embereket és közösségeket.

Nem véletlen, hogy kapcsolatba került József főherceggel, aki korának egyik legismertebb cigány nyelvkutatója volt. Az a tény, hogy Fardi munkája ilyen körökben is elismerést kapott, jól mutatja szakmai felkészültségét és tudományos igényességét.

Költőként és műfordítóként szintén úttörő szerepet töltött be. Művei azt bizonyítják, hogy a roma kultúra nem csupán a néphagyományban, hanem az írott irodalomban is jelentős értékeket hozott létre. Ez különösen fontos üzenet a mai kor számára, amikor egyre nagyobb hangsúlyt kap a különböző közösségek kulturális örökségének megőrzése és bemutatása” -mondta a polgármester, majd a folytatásban kifejtette:,

„Nagyidai Sztojka Ferenc életműve tehát jóval több egy helyi vagy egy közösségi emléknél. Az ő munkássága a magyar kultúrtörténet része. Olyan ember volt, aki tudásával, szorgalmával és kitartásával maradandó értéket teremtett, és akinek emlékét méltán őrzi mostantól Kalocsa városa is – zárta a méltatást ezekkel a szavakkal a polgármester, aki a hivatalos szoboravatást megelőző anomáliákra kitérve rámutatott:

„Ez a szobor azonban nem egyszerűen elkészült és idekerült. Hosszú és sokszor nehéz út vezetett a mai napig.

A kalocsai közvélemény jól tudja, hogy korábban már történt kísérlet a szobor felállítására. Az akkori kihelyezés azonban nem felelt meg a szükséges szakmai és jogi követelményeknek. A szobor elhelyezése engedélyezési és szakmai problémákat vetett fel, ezért az ügyet rendezni kellett.

Polgármesterként kötelességem volt a szabályok betartása. Nem tehettem mást, mint hogy intézkedtem a hiányosságok megszüntetéséről. A szobrot eltávolítottuk, a szükséges korrekciókat elvégeztettük, figyelembe vettük a szakmai zsűri és az illetékes szervek előírásait, majd valamennyi szükséges engedély birtokában előkészítettük a mai, jogszerű és méltó felavatást.

Eközben számos támadás ért engem személyesen és a városvezetést is. Olyan vádak hangzottak el, amelyek szerint a szobor eltávolítása mögött rasszista vagy kirekesztő szándék állna. A mai nap azonban a legjobb bizonyíték arra, hogy ezek a vádak megalapozatlanok voltak.

Ha bárkit valóban a szobor ügye és Nagyidai Sztojka Ferenc emlékének megőrzése vezérelt volna, akkor annak örülnie kellene, hogy a mű ma itt állhat előttünk, szabályosan, méltó körülmények között és hosszú távon biztosított formában.

Nem haragot szeretnék ma kifejezni, hanem egy egyszerű elv mellett szeretnék kiállni: a közéletben a tisztesség és a felelősség fontos értékek. Ha valakit alaptalanul vádolnak meg, különösen olyan súlyos dolgokkal, mint a rasszizmus, akkor annak kimondása is a tisztesség része lenne, hogy ezek a vádak tévesek voltak. Az engem korábban lerasszistázó roma családoktól tehát ezennel ünnepélyesen követelek bocsánatkérést, és elégtételt! 

Én a mai napon - ezen felül - azonban a vitákat szeretném lezárni, és az eredményt szeretném megmutatni. Azt az eredményt, hogy Kalocsa városa végül méltó emléket állított Nagyidai Sztojka Ferencnek.

Ez a szobor mostantól nem politikai viták jelképe, hanem az összefogás, a kultúra és az emlékezés jelképe legyen.

Köszönöm mindazok munkáját, akik a helyreállításban, az engedélyezési folyamatban és a végső megvalósításban részt vettek. Köszönöm azoknak is, akik a nehézségek ellenére hittek abban, hogy ezt az ügyet rendbe lehet tenni.

Legyen ez a szobor emlékeztető arra, hogy a valódi tisztelet nemcsak az emlékezésben, hanem a felelős cselekvésben is megmutatkozik.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Pálikeráv tumenge pátyivále sunyipenesztár.

Báhtále áven!- zárta tapssal elismert beszédét dr. Bagó Zoltán polgármester.

A folytatásban Sztojka István fejtette ki ünnepi gondolatait.

„Húsz évvel ezelőtt megálmodtam, hogy Nagyidai Sztojka Ferencnek, a roma magyar kultúra kiemelkedő alakjának méltóemléket állítsunk. Akkor még csak egy álom volt, ma pedig valóság.

Itt áll előttünk emlékszobra Kalocsa városának szívében, hogy hirdesse az utókornak életművét, szellemiségét és példamutató munkásságát.

Ez a nap nem csupán egy szobor állításának ünnepe.

Ez a nap mérföldkő és közös ünnep a kalocsai roma közösség életében. Büszkeség, tisztelet és összetartozás napja, amikor méltó módon hajtunk fejet egy nagy előd előtt, aki munkájával gazdagította a magyar és a roma kultúrát egyaránt.

Kívánom, hogy ez a szobor nemzedékeken át őrizze Nagyidai Sztojka Ferenc emlékét és inspirációt adjon minden fiatal számára, hogy hittel, tudattal és kitartással kövesse álmait.

Áldott legyen emléke, és őrizze nevét az utókor tisztelettel és büszkeséggel!

Végezetül szeretném őszinte hálámat és köszönetemet kifejezni a Társadalmi Esélyteremtési Főhatóságnak a nagylelkű támogatásért.

Segítségük és együttműködésük nélkül Nagyidai Sztojka Ferenc szobrának megvalósítása nem válhatott volna valóra.

Nagy köszönet a város képviselő-testületének és a cigány önkormányzat képviselőinek, hogy hozzájárultak ahhoz: méltó emléket állítsunk a kiemelkedő költő, író és műfordító munkásságának, hogy örökségét a jövő nemzedékei számára is megőrizhessük.” - mondta Sztojka István.

A beszéd elhangzását követően dr. Bagó Zoltán polgármester és Sztojka István, az Országos Roma Önkormányzat képviselője leleplezte a szobrot,

majd a résztvevők az alkotás talapzatán koszorút, virágokat helyeztek el.

Az esemény a magyar himnusz közös eléneklésével zárult.

Képgaléria megtekintése (30 db kép)