
-Igazából azért gondoltunk erre a kis ünnepségre, mert a vadásztársaság területi adottságaihoz, nagyságához képest az idei évben kiemelkedő gímbikák kerültek terítékre. Hosszú évek tendenciája, hogy az őzön és a vaddisznón kívül először csak fel-fel bukkant, most viszont már érzékelhetően a gímszarvas is megtelepedett nálunk. Ezt bizonyítja, hogy idén eddig 7 darab gímbikát hoztunk terítékre. Ezek különlegességét az adja, hogy az abnormális agancsútól az aranyérmesig változatos a sor, de ami a legfontosabb, ezek kivétel nélkül mind lőhető példányok voltak. A mai apróvadas vadászatunkhoz párosítottuk a nálunk még különlegesnek számító trófea bemutatónkat. Örülünk a gímbikáknak és örülünk, hogy néhány hónap elteltével újra együtt tudunk lenni, jelenlétükkel a vendégvadászok, a szomszédos vadásztársaságok tagjai is megtisztelnek bennünket – mondta Bévárdi Ádám elnök, hozzátéve:
A Pataj Vadásztársaság egy nagy múltú társaság, alapítása a régmúltba tekint vissza. Egy generációváltáson vagyunk túl, édesapám Bévárdi Pál és a korábbi intézőbizottság a társaság fiatalabb tagjainak adta át a stafétát. Vadásztársaságunk 30 tagból áll, ennek a kétharmada aktív, a többiek inkább csak egyes szezonokban tartanak velünk. A mai alkalom azért különleges, mert az előző évekhez képest nagyobb számban jelentek meg gímszarvasok a területünkön, és mint a trófeákból látni, gyönyörűek. A vadászati hatóság által megállapított kvótánk 10 gímszarvasbika, tehát még hármat tudunk elejteni. Vaddisznóból, őzbakból persze nagyobb a kvótánk, előbbiből 50 az idei évre. Ezúttal a teríték 14 darab mezei nyúl és 16 darab fácánkakas. Büszkék vagyunk az egyre gyarapodó vadállományunkra, büszkék vagyunk vadászainkra, és hogy a vadásztársaság a helyi közélet aktív szereplőjeként, baráti társaságként is megállja a helyét– mondta Bévárdi Ádám elnök.
Ivanics Balázs, a vadásztársaság gazdasági vezetője arról számolt be:
-Évszázados rekordot állított föl a Pataj Vadásztársaság. Az idei szezon abból a szempontból egyedülálló, hogy olyan különleges, nagy trófeájú és értékű gímszarvasbikákat sikerült elejteni, amelyek trófeái ezüst, illetve arany érmesek lettek. Ezen a területen ez szenzációnak számít. Kuriózum az is, hogy az egyik szép példányt a vadásztársaság hölgy tagja, a 27 éves Szakács Eszter ejtette el, megelőzve sok férfi vadásztársunkat.A dunapataji határban fellelhető mezőgazdasági kultúrák hozzák ide ezeket a gímszarvasokat. Hogy honnan? Miután közel vagyunk a Dunához, területünk egy része a Duna kis zátonyait, szigeteit is magában foglalja. Ezeken a területeken a Nemzeti Park és a saját magunk által hozott szabályok szerint tilos a vadászat. Ebből adódóan ott a gímszarvasok háborítatlanul tudnak élni, szaporodni. Onnan járnak föl a mezőgazdasági területekre és oda térnek vissza, hiszen ott biztosított a víz, a háborítatlan búvó - és szaporodó hely. Igazából azért gondoltunk erre a kis ünnepségre, mert a vadásztársaság területi adottságaihoz, nagyságához képest az idei évben kiemelkedő gímbikák kerültek terítékre. Hosszú évek tendenciája, hogy az őzön és a vaddisznónk kívül immár a gímszarvas is megtelepedik nálunk. Ezt az is bizonyítja, hogy idén eddig 7 darab gímbikát hoztunk terítékre. Ebből az alkalomból, az apróvadas vadászathoz párosítva rendeztük a mai kis ünnepséget itt, Szeliden, a vadásztársaság tulajdonában lévő vadászháznál. Örülünk a gímbikáknak és örülünk, hogy 9 hónap elteltével újra együtt tudunk lenni. A jövőben is nagy szeretettel várjuk azokat a vendégvadászokat, akik úgy gondolják, hogy nálunk szeretnének vadászni. A mostani vadászatra Kecskemétről és Bölcskéről érkeztek vendégvadászok, de a dunaszentbenedeki vadásztársaink is itt vannak és ünnepelnek velünk. Az elmúlt napok jó híre, hogy az önkormányzat segítségével elnyertünk egy pályázatot, így rövid időn belül a vadászház színezése és két apartman kialakítása is megtörténhet – monda Ivanics Balázs gazdasági vezető.
Szakács Eszter 27 évesen trófeatulajdonos
-Három évvel ezelőtt lettem vadász, erre most a koronát az tette fel, hogy egy 3 éves, 2,72 agancssúlyú gímszarvasbikát sikerült elejtenem. Még most is izgalommal tölt el, amikor rágondolok, hogy 2025. szeptember 24-én, az esti órákban egy irtózatosa szeles este voltunk kint a társaság Duna menti területén, mi úgy hívjuk ezt a részt, hogy Vargák kobolyája. Már készültünk haza, mert sötétedni kezdett, amikor a kukoricatábla egy nyiladékból kisétált elém egy gyönyörű gímszarvasbika. Én előtte a szavasakat csak nézegettem, igazából vaddisznóra vártam, de ők nem akartak kijönni a kukoricásból. Nagy szerencsém volt, Diána megajándékozott ezzel a kivételes vadászélménnyel és trófeával. Ez az első bikám, amire természetesen nagyon büszke vagyok, de a vadásztársaim is büszkék lehetnek magukra, hiszen ilyen kivételes trófeákat és terítéket tudunk bemutatni – mondta Szakács Eszter,akiben a vadászszenvedélyt elmondása szerint édesapja, Szakács János vadász ültette el, már egészen kisgyermek korában.
A szombati apróvadas vadászat és trófea bemutató ebéddel, fehér asztal melletti beszélgetéssel, iszogatással és az egyik vadásztárs jóvoltából tárogatóval kísért nótázással zárult.