
Bolvári Ferdinánd, a Kalocsai Gerillakertészek Egyesület elnöke, egyben a túra vezetője elmondta:
A kalocsai Gerillakertészek 2011 óta teszik itt a dolgukat a Vajas-parton: nyírjuk a füvet, szedjük a szemetet. Mindeközben 14 éve az akkor még kisebb gyerekeinkkel elkezdtünk kajakozni, evezni, és lám, ez lett belőle! Egyesületünk és a D7 Közösségi Ház komoly vízi programokat biztosít az érdeklődőknek.
A Kiskőrösi Úttörténeti Múzeum rendszeresen szervez gyermektáborokat, mi úgy 5-6 éves vagyunk velük kapcsolatban. Azóta nyaranta minden táborozó turnust elhoznak ide, hogy egy sárkányhajós, kenus vízi programot biztosítunk számukra. Ezek a fiatalok a Közútkezelő Zrt. munkatársainak a gyermekei, az ország minden részéről, most például Miskolcról, Győrből, Hódmezővásárhelyről érkeztek. Az egész délelőtt tartó program részeként evezünk egyet a Vajason Bátya, majd Foktő irányába, kiruccanunk az Érsekkert mögé, végül a Trófea Étterem előtti Vajas-szakaszon egy kisebb versennyel zárjuk a túrát. Mindez borítékolhatóan osztatlan sikert arat a gyerekek és a kísérő pedagógusok körében – Mondta Bolvári Ferdinánd, hozzátéve:
A többi napon sem tétlenkedünk, június hónapban szinte minden napunk itt telt a Vajas-parton. Gyerektábort, kajak-kenu tábort szerveztünk, de a csapatépítő tréningek iránt is egyre nagyobb az érdeklődés. A visszajelzések alapján ki lehet jelenteni, hogy komoly turisztikai attrakcióvá váltunk. A félnapos, egész napos programjainkon egy időben 40-50 főt tudunk fogadni. A Vajason túrázók is megszállnak nálunk, egy-két nap alatt innen járják be a környéket. Szívesen jönnek, hiszen a Vajas egy nagyon szép és biztonságos folyóvize az országnak.
Az egyesület elnöke arról is beszámolt, hogy az utóbbi években az egyesület infrastrukturális színvonala nagyon jó szintre emelkedett. A legtöbb kalocsai és környékbeli által ismert D7 mellett a meszesi Duna-parton lévő Kajak-kenu Pontot is a Gerillakertészek üzemeltetik. Jelenleg is számos hajó alkotja a flottát, ugyanakkor egy hónapon belül három darab új versenyhajó érkezik. Szükség van ezekre, mert az egyesület a szakmai szövetség támogatásával kajak - kenu versenyeken is részt vesz. A három hajót és a hat darab evezőlapátot nagyobb részt az MVM Zrt. támogatásával tudják megvásárolni. Egy hajó közel félmillió, egy darab evezőlapát 70 ezer forint, ezért most arra gyűjtenek, hogy a támogatás összegét a fizetős programok bevételeiből egészítsék ki. Bolvári Ferdinánd szerint az egyesület valamennyi tagját örömmel tölti el, hogy a programokon kalocsaiak is szép számmal részt vesznek. Közülük is kiemelkedik a Kertvárosi Általános Iskola. Az intézmény nagyon sok programot szervez, az egyik legjobban együttműködő partnere az egyesületnek.
-Elnök úr! Mondhatjuk, hogy Kalocsa felkerült a víziturizmus országos térképére? –tettük fel a kérdést Bolvári Ferdinándnak?
-Abszolút így van,az Önkormányzat és a Gerillakertész Egyesület erőfeszítései beérni látszanak: Kalocsa a Vajas D7 kikötője és az ugyancsak általunk működtetett meszesi Kajak-Kenu Pont révén ott van a víziturizmus országos térképén.Itt, aVajas-parton a közösségi házzal, a kikötőnkkel, az eszközeinkkel olyan komplex szolgáltatást biztosítunk, ami csak kevés hasonló méretű városban található. Nagyon sok település mindent megadna azért, hogy egy ilyen vízfolyása legyen, mint a Vajas. A víz természetesen nem csak a kajakosoké, vízitúrázóké, a horgászok legalább ennyire érdekeltek a kulturált környezet, a jó vízminőség, a természet értékeinek bemutatásában és megóvásában. Velük egyre barátságosabbá, olajozottabbá kezd válni a kapcsolatunk.
Amikor egy olyan új csoport érkezik, mint amilyen például a mai, balesetvédelmi oktatással indul a program. Ennek keretében elmondom: olyan legyen a horgászokkal való találkozásunk, hogy az mindkét felet jóérzéssel töltse el. Arra is felhívom a figyelmet: van egy „veszélyes élőlényünk” a Vajason, a hattyú. Amikor a hattyúval a vízen, a saját életterében találkozunk, előfordul, hogy főleg a gúnár felemelkedik és kiterjesztett szárnyakkal, támadólag lép fel. A múlt héten az egyik lemaradó kajakosunkat a hattyúk kiborították a kajakból és bizony jól megpofozták a szárnyaikkal. A fiú a Vajas bútorbolt alatti szakaszán, hóna alatt a kajakkal, úszva fogta menekülőre. Ha lehet, el kell kerülni a hattyút, ha szűk helyen találkozunk vele, célszerű inkább visszafordulni. Ezt leszámítva a Vajas veszélytelen. Ezért is ajánlom a kalocsaiaknak, környékbelieknek, ha vendégük érkezik, és egy közös, kivételes élményre vágynak, keressenek bennünket. Nem mindig van időnk az egyedi programokra, de csatlakozhatnak hozzánk. Mi, az egyesület tagjai a szabadidőnket áldozzuk arra, hogy foglalkozzunk velük, és még ha pénzt is kérünk, amit a Kajak-kenu Szövetség ír elő számunkra, a befolyt összeget az egyesületünk fejlődésére fordítjuk.
A Kiskőrösről érkezett gyerekcsoport egyik tagja, Máté elújságolta:
A táborba Győr-Moson-Sopron vármegyéből, Mosonszolnokról érkeztem. Számomra nem ismeretlen az élővíz, a Mosoni-Dunán, egy ökotáborban már kajakoztam. A kiskőrösi tábor vasárnap kezdődött és holnap ér véget, gyakorlatilag ez a záró program. A húszfős csapat nagyobbik része már nagyon várta, hogy vízre szálljon. Amint látom, a tájékoztató, a sárkányhajók, a kajakok látványa megtette a hatását, már azok is kezdenek érdeklődni, akik eddig egy kicsit féltek a vizes programtól. Én már alig várom, hogy elinduljunk! – mondta a 6. osztályos fiú.
A kiskőrösi csoportokat rendszeresen Kalocsára kísérő egyik pedagógus elmondta:
Szívesen jövünk a D7 kikötőjébe, mert amellett, hogy egy biztonságos és élvezetes, szakszerűen vezetett vízitúrán veszünk részt, a gyerekek olyan természet közeli élményekkel, emlékekkel térnek haza, amelyekre majd évek múltán is örömmel tekintenek vissza! Köszönjük D7, köszönjük gerillák, köszönjük Kalocsa!