Az hamar bebizonyosodott, hogy Géderlakon is a közös disznóvágás az egyik legtöbb embert megmozgató, jó hangulatú és önfeledt közösségi, családok, gyerekek tucatjait vonzó esemény.
Ugyan a régi falusi tradíció szerint a disznóhizlalás befejezését, a disznóvágást ezúttal is a hideg téli időszakra időzítették, hogy a romlékony hús egy részét füstölve vagy zsírban eltéve tudják tartósítani, ezt azonban a szombati tavasz a télben időjárás felülírta. Délelőtt még plusz 12 fokot is mértek.
A jó idő viszont lehetőséget adott arra, hogy a méretes sertés feldolgozása, a főzés-sütés a faluház udvarának féltetővel fedett részén történjen.
A szorgalmas férfi - és asszonykezeknek köszönhetően már dél körül jól állt a munka, akkora már a disznótoros hagymás sültvérből, sültmájból készült reggelit is elfogyasztották, egy kis forralt borral, pálinkával kísérve.
Azt is megszemlélhettük, hogy a tisztára mosott sertés bontása milyen nagy szakértelmet igényel. A böllérek a konyha számára is megfelelő részekre bontották a disznót- így lett fej, tokaszalonna, háj, oldalas, sonka, szalonna, csülök, köröm, lapocka és a felkockázott töpörtyűnek való. A disznó fejét és a belsőségeket, a kisebb húsdarabokat a megtisztításuk után abálták, hogy a talán leginkább várt hurka ezekből készüljön.
A kolbászhús ledarálása után a fűszerezés egy kis tanácskozást igényelt, mígnem a véglegesen bekevert változatot közös kóstolás után, szinte közfelkiáltással hagyta jóvá az ínyencekből álló asszonysereg.
Ezt követően a kolbászhúst már bélbe töltötték, hogy a szép szál, karikára hajtott kolbászok a közös vacsorára a hurkákkal, pecsenyékkel együtt kisüljenek.
Mintegy a disznóvágás utolsó mozzanataként délután egy órára a töpörtyűt is kisütötték.
Az asszonyok a géderlaki disznótoros vacsora nélkülözhetetlen fogását, az orjalevest a helyi hagyományok szerint bőséges mennyiségű sárgarépával, zöldséggel és zellerrel együtt főzték meg.
A faluházban 150 főre terített asztalok a 16 órára meghirdetett vacsorára teljesen benépesültek, de mielőtt a közös vacsora elkezdődött, a bölléreket, mintegy megbecsülésként és munkájuk elismeréseként zeneszó mellett körbetáncolta a közönség.
A vacsora nyitányaként Nagy László is köszöntötte a bölléreket és azt a sok segítőt, akik önzetlen munkájukkal nagyban hozzájárultak az első hagyományteremtő géderlaki disznótor sikeréhez.
A jó étvággyal elfogyasztott, orjalevesből, sülthurkából, sültkolbászból, pecsenyéből, friss töpörtyűből álló vacsora a legkülönbözőbb házi sütemények kóstolgatásával, majd közös koccintgatásokkal és beszélgetésekkel a későesti órákban ért véget.
Az ösztöndíjakat állatgondozás, hagyományőrzés, fűszerpaprika termesztés, agrárgépészet, népművészet területen ítélték oda, az első díjazottak Kalocsáról és környékéről kerültek kiválasztásra.
„Összességében minden idők kolbásztöltő versenyeinek legjobb kolbászai az idén készültek”