Az eseménynek aligha találhattak volna jobb helyszínt, mint a művelődési ház udvarát az ottani nagy fedett térrel és a nagyobb rendezvényeket kiszolgáló hagyományos, rőzsével felfűtött kemencével.
Személyes tapasztalatunk, az esti vacsorához 120 főre megterített asztalok a bizonyíték arra, hogy faluhelyen még ma is a disznóvágás az egyik legtöbb embert megmozgató közösségi és családi esemény.
Vigné Romsics Beáta alpolgármester, egyben a hagyományőrzők egyik vezetője elmondta:
A disznótorokon régebben, de több családban a mai napig a rokonok számára szinte kötelező, hogy legalább az esti vacsorán részt vegyenek. Az ízletes és bőséges hagyományos disznótoros vacsora közös elfogyasztása egykor a család egységét, összetartozását is szimbolizálta. Örömmel töltötte el a rokonságot, hogy szeretteiknek szinte egész évre biztosítva van az élelme.
Az alpolgármester szerint szándékosan ragaszkodtak ahhoz, hogy a valamennyi korosztályt mágnesként vonzó disznótoron minél több legyen az óvodás és az iskoláskorú gyermek. Közülük többen bár vidéken élnek, ide születtek, mégis a szokások megváltozása miatt most kóstolhatnak bele először a hagyományos falusi disznótor máshoz nem hasonlítható élményébe.
A sertés tisztításával, bontásával és feldolgozásával járó munka dandárját Aranyosi Gábor és Geri Róbert böllérek végezték, akik szóban is elmagyarázták, hogy mikor, mi, milyen sorrendben történik. Mint mondták, nem tudnak téveszteni, hiszen nagyapjuk, apjuk irányítása mellett már tizenévesen belekóstoltak a disznóvágás valamennyi munkarészébe.
Mi kicsit későn érkeztünk. Az asszonyok akkor már készítették a hagymás sültvérből, tárcsán sütött májból, kemencében sütött pecsenyéből, friss kenyérből, pogácsából álló reggelit.
Azt is láthattuk, hogy a tisztára mosott sertés bontása milyen nagy szakértelmet igényel. A konyha számára is megfelelő részekre bontották a disznót - így lett fej, tokaszalonna, háj, oldalas, sonka, szalonna, csülök, köröm, lapocka. A disznó fejét és a belsőségeket, a kisebb húsdarabokat a megtisztításuk után abálták, ez adta a hurka alapanyagát. A tokaszalonna is az abalébe került, amiből persze szalonna készült sóval, fokhagymával, paprikával ízesítve.
Aranyosi Gábor böllér, szakmaját tekintve hentes és mészáros azt is megosztotta velünk, hogy vacsorára mi kerül az asztalra: orjaleves, töltött káposzta, majd hurka és kolbász.
Mindeközben a művelődési ház előcsarnokában az asszonyok, a gyerekek érdeklődése közepette elkészítették a hájas tésztát, amiből a különböző ízesítésű, a nagy mennyiség miatt a napközis konyhában kisütött hájas kiflik, mint a disznótoros vacsorát záró édességek készültek.
A végig kitűnő hangulatú homokmégyi hagyományőrző disznótor a disznótoros vacsorával az esti órákban nótázással, koccintgatásokkal ért véget.
Az ösztöndíjakat állatgondozás, hagyományőrzés, fűszerpaprika termesztés, agrárgépészet, népművészet területen ítélték oda, az első díjazottak Kalocsáról és környékéről kerültek kiválasztásra.
„Összességében minden idők kolbásztöltő versenyeinek legjobb kolbászai az idén készültek”